A 2000-ben kiadott Contrast még elsősorban instrumentális lemez volt, az első felében nyugis downtempo, második felében fémesebb hangzású középtempós drumandbass számokkal. A Senával készített 2003-as dnb sláger (Endlessly) kellemesen ellazulós átiratával induló Turning Thirty a hangulatok szélesebb spektrumán mozog: megjelenik benne a hátradőlős downtempo, a melengető lounge, a dögös electro és funk, varázsos jazz, flamenco, kísérleti elektronika; csak a Steelspider idézi az első album keményebb vonalát. Annak ellenére, hogy Gábor Cipruson és egy Balaton melletti tanyán elvonulva dolgozott, nem befelé figyelő, hanem nyitott, pozitív kisugárzású, napfényes hangulatú zenék születtek.

Szintén újdonság, hogy a húsz számos album nagyobbik felén a magyar underground énekesnők krémje (Keszthelyi Virág, Judie Jay, Sena, Harcsa Veronika, Kása Juli, Kutzora Edina), három külföldi énekesnő (Joeleen, N'Dea Davenport, Lazy Hammock), valamint a hormonális arányokat valamelyest visszabillentő két szem férfi (Kővári Péter és Phreek Gimmiks) is hangját és gondolatait adta az albumhoz.

Az általában lineárisan fejlődő számokból álló lemez kemény és profi munka eredménye, sok kellemes, hátradőlős szerzeménnyel (Deep, Flavour Of Tears) vagy dögös, klubokba való potenciális slágerrel (Unwind, Till The Lights Are On, Me And You In Cyprus), de helyenként még elbírt volna némi mélységet és néhány olyan csavart, turpisságot, mint a Harcsa Veronikával készült gyönyörű kísérleti jazz, a Rearrange, vagy a kifordított-befordított tangó, a ¿Quieres Bailar?.

Több dal is az élő és a mesterséges hangzások összeházasítására törekszik, mely helyenként remekül megvalósul, egy-két dal viszont mégis úgy hangzik, mintha demófelvétel lenne, amibe még nem csempésződött bele az emberi lélek. Szemléletes példa erre a vonósokkal és zongorával emelkedett, pátoszos hangulatot teremtő, enyhén filmzene ízű albumzáró No (Dédier A Button d'Or). Ugyanez igaz az elektronikus Sinkin' In The Sandre és Me And You In Cyprus-ra, melyek a lemezen instrumentális verzióban hallhatók, és kissé kiforratlannak tűnnek, de ha meghallgatjuk a netről letölthető, Kővári Péterrel illetve az angol származású, Olaszországban élő Joeleennel készült vokális verziókat, mindjárt kerek egésszé formálódnak.

Sajnos ez nem egyedül Deutsch Gábor hibája, hanem a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda is közrejátszott abban, hogy néhány dalnak csak a hangszeres változata kerülhetett fel a lemezre, így az album valószínűleg nem tudja azt az ívet hozni, amit a szerző elképzelt. Szerencsére ellenpélda is akad, a Deep instrumentálisan és (Jose Padilla, az Asian Dub Foundation és az Afterlife köreiben megfordult) Lazy Hammock énekével kiegészülve is remek darab.

A lemezen nem szereplő vokális verziók december 1-jétől a www.anorganik.net-en lesznek elérhetőek az igényesen kivitelezett, hangulatos fényképekkel tarkított lemezborítóban található kód segítségével, és további meglepetések is várhatók, például - Love With Desire címmel - egy kollaboráció a Brand New Heavies énekesnőjével, N'Dea Davenporttal, mely a lemezen hallható Till The Lights Are On alapjait helyezi más kontextusba.