Pontosan ezt a mesebeli örökfáklyát viszi tovább a My Groove Your Move, miközben a két évvel ezelőtt megjelent koronghoz képest közelebbi kapcsolatot ápol a jelennel, de a közelmúlttal legalábbis mindenképp.

A Lack Of Afro lemezeken mögött többé-kevésbé egymagában ügyködő Adam Gibbons magától értetődő nyugalommal bizonyítja, hogy létezik az erős indulást követő erős folytatás, és ez nem csak a két lemezt tekintve igaz, de az egyes albumok dalait sorra véve is.

Ahogy a Press On képes volt első pillanatától az utolsóig szórakoztatni, úgy a My Groove Your Move sem szeret a saját maga által diktált tempóból és intezitásból visszavenni. A kezdetben felvett fordulatszámhoz való ragaszkodásnál azonban sokkal fontosabb az az erős és kiegyensúlyozott teljesítmény, aminek köszönhetően a My Groove Your Move a részek és az egész szintjén is önmagához írja kis jazzel kezelt funk-himnuszait, örömódáit, haikuit stb.
 
Fontos persze megemlékezni a különböző idősíkok összemosásáról, a hiphop előtérbe kerüléséről, a hibátlan hangszerelésről is, arról, ahogy a közreéneklő Roxie Ray nagyszerű színésznőként hozza az időutazó funk-királynőt, vagy ahogy az album utolsó harmadában is nagy keresztmetszeten kapjuk az arcunkba az újdonságot és a friss ötleteket, de ami szinte minden kétséget kizáróan a legfontosabb eleme a Lack of Afro visszatérésének, hogy mindez végtelenül természetesen, a legapróbb görcs nélkül történik.