A mai napig saját magát forgalmazó, producáló, menedzselő Dub Fx utazásai során barátkozott össze a szaxofonos Mr. Woodnote-tal és múzsaszámba menő vokalista familiárisával, Flower Fairy-vel. A most megjelent albumon ez a hármas alakítja a dubot, ritmusokat törve, loopokat egymásra pakolva.
 
Alapvetően persze a nevét egyelőre titokban tartó fiatalember autonóm zenei projektjéről van szó, két kis barátja pedig csupán itt-ott árnyalja a képet, többször kiemelkedő teljesítménnyel, mint például a Flow drum and bass-be illeszkedő, élettel teli szaxofonos jelenléte, vagy ahogy Flower Fairy az utolsó dalban (Time Will Tell) megidézi a triphop hajnalának szebb arcait.
 
Az önálló, képzett beatboxerek egyik legfontosabb fegyvere a meglepetés és a lenyűgözés párosában, a hússal képzett hangok rétegeinek gátlástalan, de értelmet mutató, pupillatágító halmozásában kereshető. A melbourne-i Dub Fx túl azon, hogy természetesen a kisujjában van ez az egész hangképzős tűzijáték, inkább a kiegyensúlyozott dalszerkezetek létrehozásába fekteti az energiákat ahelyett, hogy folyamatosan az ember arcába tolná a torkát. 
 
A dub-horizont felé mutató hangjait, a reggae könnyedségét, a dancehall erejét és a dubstep mélységét újszerű rendszerekbe illesztő anyag kicsivel a középtempó felett vitorlázik. A zenei hátterek létrehozásánál többnyire csak a saját hangjával operáló előadó skizofrén utcai performenként jellemzi magát. A skizofrénia gondolata csak az alapokat képző, újra és újra visszaköszönő loopok hamis benyomása miatt merülhet fel; a bemutatkozó Everythinks A Ripple folyamatosan a piros zónában tartja a minőségi mutatót - de persze az is lehet, hogy Dub Fx összes énje egyetértésben, összehangoltan remekel.