- Színház vagy mozi, ha kikapcsolódásról van szó? Jut egyáltalán időd a munka mellett a kikapcsolódásra?
 
- Színház, mozi, komoly, kiállítás, sport..., soroljam még? Ezekre muszáj időt szakítani, mert nemcsak magamról van szó, hanem az egész családomról. Fiam Isti, 11 éves, mindene a sport, lányom, Petra 9 éves, igazi művészpalánta. 
 
- Hogyan látod, manapság mennyire fontos a színház szerepe a kultúrában? 
 
- Nagyon fontos, éppen ezért a Kecskeméti Estben a könnyebb programokon kívül a színház programokra is igen nagy hangsúlyt fektetünk. Minden olyan bemutatóra felhívjuk az olvasóink figyelmét, melyet őszintén ajánlunk nekik. Elmondhatjuk - és ezt a Kecskeméti Est 10 éves múltja is bizonyítja -, hogy a fiatalok körében nagyon népszerű a programmagazinunk, és olvasóink iránymutatóként tekintenek ránk. 
 
- Úgy képzelném, hogy ültél a kecskeméti Katona József Színházban, láttál egy remek darabot, és mint egy programmagazin vezetője, akinek folyamatosan kattog az agya, a végén már kész ötlettel sétáltál ki a színház, és be az Est ajtaján. 
 
- Majdnem helytálló az elképzelésed, de ahhoz, hogy ilyen gördülékenyen meg is valósuljon az ötlet, szükség volt Cseke Péter igazgató és Réczei Tamás művészeti vezető maximális támogatására, illetve együttműködésére is. 
 
- Mennyi idő telt el az ötlettől a megvalósulásig? Voltak álmatlan estjeid, éjszakáid? 
 
- Az ötlettől a megvalósulásig csupán napok teltek el, ahogy kipattant az ötlet, szerencsére olyan gyorsan meg is valósult. Igen jó alvó vagyok, igazából csak a gála előtt forgolódtam álmatlanul. Akkor úgy éreztem, „az én éjszakáim nem szebbek, mint a ti nappalaitok”, de most már tudom, teljesen felesleges volt a sok izgalom. Ugyanis a teltházas gála, a színészek öröme a kedvező visszhang mind-mind azt bizonyítja, hogy minden rendben ment. Visszatérve az elejére, azért nem volt sok időnk a tervezgetésre, mert fontosnak tartottuk, hogy az évad első bemutatóján már tájékoztathassuk a nézőket a szavazásról. Felkészültünk arra, hogy nem lesz könnyű a nézőket rávenni, írásban is adjanak nyomatékot a véleményüknek. Utólag szerencsére elmondhatjuk, kellemesen csalódtunk. 
 
- Egy díj neve igen fontos, különösen, ha egy hagyományteremtő kezdeményezésről van szó. Ki találta ki az ESTem Díj nevét? Ez is olyan gyorsan ment, mint a megvalósítás? 
 
- Szurgyi Zsuzsa szerkesztő kolléganőm a keresztanyja. A díj névadója is csak kb. két percig tartott. Olyan találónak tartottuk az „Együtt a művészetért” szlogent, hogy nem volt kérdéses, megtaláltuk az igazit. 
 
- Melyik volt az est legemlékezetesebb pillanata? 
 
- Amikor a fogadás végén Sirkó László színművésszel beszélgettem (aki a Város kedvence díjat kapta), azt mondta, egy színésznek mindig a szakma véleménye a legfontosabb. De ezen az estén, amikor kollégái gratuláltak neki, a nézők kedvencének, rájött, a szakmai elismerésnél is van fontosabb: a közönség szeretete. Azt mondta, ő - mint színész - adni tud, de kapni nem igazán. Én pedig elmondhatom, olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tudtunk adni, és sokat kaptunk is ettől a rendezvénytől. 
 
- Ha most egy képzeletbeli színpadon állnánk, ahol te vagy a díjazott mindezért, amiről beszélgettünk, kinek köszönnéd meg? 
 
- Köszönöm Édesanyámnak, családomnak... (nevet). Köszönöm kollégáimnak, a színház dolgozóinak, a színház vezetőségének és a művészeknek a csodálatos gálaműsort, nem utolsósorban a támogatóknak és a szavazóknak, akik velünk tartottak együtt a művészetért!