(Columbia / Sony BMG)
A kilencvenes évek második felét kitöltő önkéntes száműzetéséből Leonard Cohen a XXI. század elején két stúdióalbummal (Ten New Songs – 2001, Dear Heather – 2004), egy múltidéző koncertkiadvánnyal (Field Commander Cohen – Tour Of 1979) és egy válogatáslemezzel (The Essential Leonard Cohen) tért vissza, továbbá szerepelt a tiszteletére készült zenés portréfilmben (Leonard Cohen – I’m Your Man), majd 2008-ban váratlanul, ám annál örömtelibb módon világkörüli turnéra indult másfél évtized szünet után. Az őszi bécsi koncert programjával teljesen megegyező nyári londoni fellépés felvétele most dupla CD-n és DVD-n is kiadásra került, ennél pedig már csak az jobb hír, hogy Cohen pazar műsorát Magyarországon is láthatjuk élőben – 2009. augusztus 31-én a Budapest Sportarénában!
A kilencvenes évek második felét kitöltő önkéntes száműzetéséből Leonard Cohen a XXI. század elején két stúdióalbummal (Ten New Songs – 2001, Dear Heather – 2004), egy múltidéző koncertkiadvánnyal (Field Commander Cohen – Tour Of 1979) és egy válogatáslemezzel (The Essential Leonard Cohen) tért vissza, továbbá szerepelt a tiszteletére készült zenés portréfilmben (Leonard Cohen – I’m Your Man), majd 2008-ban váratlanul, ám annál örömtelibb módon világkörüli turnéra indult másfél évtized szünet után. Az őszi bécsi koncert programjával teljesen megegyező nyári londoni fellépés felvétele most dupla CD-n és DVD-n is kiadásra került, ennél pedig már csak az jobb hír, hogy Cohen pazar műsorát Magyarországon is láthatjuk élőben – 2009. augusztus 31-én a Budapest Sportarénában!
Ez a recenzió majdnem úgy kezdődött, hogy „ha már kimaradtunk a 2008-as Szigetre meghirdetett, ám végül lemondott magyarországi Leonard Cohen-koncert élményéből, akkor legalább ezzel a bő két és fél órás perfekt koncertfelvétellel vigasztalódhatunk”, ám mint az épp a napokban kiderült, mégis lesz Cohen-koncert Budapesten! Így most egy sokkal örömtelibb mondat állhat itt: a 2008. július 17-én az O2 arénában rögzített Live In London anyagánál jobb felkészítőt találni sem lehetne Leonard Cohen első magyarországi fellépéséhez.
Akárhonnan is nézzük, a kanadai Leonard Cohen az egyik legnagyobb dalszerző-előadó (akit 2008-ban a Rock And Roll Hírességek Csarnokába is beavattak, karácsonykor Hallelujah című szerzeménye pedig két feldolgozás formájában is vetekedett a brit ünnepi listavezető pozícióért), és akármennyit hallgatjuk is, ez a pazarul összeállított és elővezetett koncertprogram minden rajongót ki kell, hogy elégítsen (na jó, a Famous Blue Raincoat című dal még beférhetett volna). Elképesztő életerőben mutatja a 74 éves dalnokot, aki szívmelengető alázatával, érzékenységével és finom humorával, no meg persze – hangjának minden korlátjával együtt is – bámulatos előadásával a koncert alighanem minden hallgatóját-nézőjét életre szóló élménnyel gazdagította.
A Live In London két CD-je Cohen koncertlemezeinek tükrében is értékes anyag, hiszen – a több helyszínen és eltérő időpontokban (1970 és 1972 között) rögzített Live Songs című 1973-as kiadvánnyal, az 1979-es turné négy helyszínen felvett Field Commander Cohennel, továbbá a két legutóbbi (1988-as és 1993-as) fellépéssorozat különböző estjein szalagra mentett felvételekből 1994-ben összeválogatott Cohen Live-val szemben – egy teljes koncertműsort kínál, és ilyen eddig nem volt a diszkográfiában. A hangszerelés lényegében nagyon hasonló a Cohen Live-on megismert megoldásokkal, ugyanaz a Roscoe Beck basszusgitáros-nagybőgős volt a zenei rendező, mint 1988-ban, de az ihletettséget tekintve is ugyanolyan magas a nívó, ezúttal is. Ezek a szerzemények a könnyűzene történetének legzseniálisabb szövegezésű dalai közé tartoznak – bármilyen finom dzsesszes körbeszólózást elbírnak hát.
Azzal a néhány honfitársunkkal együtt, akik ott voltak a bécsi koncerten, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Live In London pontosan ugyanazzal a dalsorrenddel szolgál, mint amit mi is láthattunk-hallhattunk az osztrák fővárosban (csupán az A Thousand Kisses Deep néhány prózában elszavalt versszaka jelent kis pluszt az I’m Your Man és a Take This Waltz között), úgyhogy ez a kiadvány tökéletes emlékidéző. Persze ezt majdnem mindenki elmondhatja, aki a turné bármelyik fellépést látta, hiszen a húszperces szünettel kettéválasztott háromórás koncertprogramban mindössze két-három szám mozgott a sorozat európai szakaszán (persze egy ilyen szép korban ilyen intenzív turnét lebonyolító előadótól nem is várhattunk többet). Így a bécsi koncertről szóló beszámolónk majd minden szava igaz erre az albumra is: két főrészben sorjáznak a hatásosan felépített, hosszan kibomló, változatosan meghangszerelt klasszikus szerzemények, majd még három ráadásban a közönség folyamatos ovációjával kísért további dalok, szám szerint összesen huszonnégy.
Egy lemez azoknak, akiket esetleg még meg kell győzni arról, hogy nem szabad kihagyni augusztus 31-én Cohen mosolyát, amivel a Take This Waltzban elhangzó „in a dream of Hungarian lanters” sor után fogadja majd a hangos kurjantásokat.
Akárhonnan is nézzük, a kanadai Leonard Cohen az egyik legnagyobb dalszerző-előadó (akit 2008-ban a Rock And Roll Hírességek Csarnokába is beavattak, karácsonykor Hallelujah című szerzeménye pedig két feldolgozás formájában is vetekedett a brit ünnepi listavezető pozícióért), és akármennyit hallgatjuk is, ez a pazarul összeállított és elővezetett koncertprogram minden rajongót ki kell, hogy elégítsen (na jó, a Famous Blue Raincoat című dal még beférhetett volna). Elképesztő életerőben mutatja a 74 éves dalnokot, aki szívmelengető alázatával, érzékenységével és finom humorával, no meg persze – hangjának minden korlátjával együtt is – bámulatos előadásával a koncert alighanem minden hallgatóját-nézőjét életre szóló élménnyel gazdagította.
A Live In London két CD-je Cohen koncertlemezeinek tükrében is értékes anyag, hiszen – a több helyszínen és eltérő időpontokban (1970 és 1972 között) rögzített Live Songs című 1973-as kiadvánnyal, az 1979-es turné négy helyszínen felvett Field Commander Cohennel, továbbá a két legutóbbi (1988-as és 1993-as) fellépéssorozat különböző estjein szalagra mentett felvételekből 1994-ben összeválogatott Cohen Live-val szemben – egy teljes koncertműsort kínál, és ilyen eddig nem volt a diszkográfiában. A hangszerelés lényegében nagyon hasonló a Cohen Live-on megismert megoldásokkal, ugyanaz a Roscoe Beck basszusgitáros-nagybőgős volt a zenei rendező, mint 1988-ban, de az ihletettséget tekintve is ugyanolyan magas a nívó, ezúttal is. Ezek a szerzemények a könnyűzene történetének legzseniálisabb szövegezésű dalai közé tartoznak – bármilyen finom dzsesszes körbeszólózást elbírnak hát.
Azzal a néhány honfitársunkkal együtt, akik ott voltak a bécsi koncerten, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Live In London pontosan ugyanazzal a dalsorrenddel szolgál, mint amit mi is láthattunk-hallhattunk az osztrák fővárosban (csupán az A Thousand Kisses Deep néhány prózában elszavalt versszaka jelent kis pluszt az I’m Your Man és a Take This Waltz között), úgyhogy ez a kiadvány tökéletes emlékidéző. Persze ezt majdnem mindenki elmondhatja, aki a turné bármelyik fellépést látta, hiszen a húszperces szünettel kettéválasztott háromórás koncertprogramban mindössze két-három szám mozgott a sorozat európai szakaszán (persze egy ilyen szép korban ilyen intenzív turnét lebonyolító előadótól nem is várhattunk többet). Így a bécsi koncertről szóló beszámolónk majd minden szava igaz erre az albumra is: két főrészben sorjáznak a hatásosan felépített, hosszan kibomló, változatosan meghangszerelt klasszikus szerzemények, majd még három ráadásban a közönség folyamatos ovációjával kísért további dalok, szám szerint összesen huszonnégy.
Egy lemez azoknak, akiket esetleg még meg kell győzni arról, hogy nem szabad kihagyni augusztus 31-én Cohen mosolyát, amivel a Take This Waltzban elhangzó „in a dream of Hungarian lanters” sor után fogadja majd a hangos kurjantásokat.
