(Island / Universal)
2008-ban a modern epikus-himnikus brit rockzene vérvonalának szinte összes sikerzenekara új lemezzel tért vissza: a Verve (Forth), a Coldplay (Viva La Vida), a Travis (Ode To J.Smith), a Snow Patrol (A Hundred Million Suns), a Keane (Perfect Symmetry), a Feeling (Join With Us). Az év legvégére a – már pályája kezdetén „tiszteletbeli britnek” elkönyvelt – Killers tagjai is előálltak a Hot Fuss és Sam's Town albumok folytatásával, melyet már a Sawdust resztligyűjtemény munkálatainál kipróbált angol producerrel, Stuart Price-szal készítettek, s mellyel az est.hu 2008 legjobb lemezei listájára is könnyedén feljutottak.
2008-ban a modern epikus-himnikus brit rockzene vérvonalának szinte összes sikerzenekara új lemezzel tért vissza: a Verve (Forth), a Coldplay (Viva La Vida), a Travis (Ode To J.Smith), a Snow Patrol (A Hundred Million Suns), a Keane (Perfect Symmetry), a Feeling (Join With Us). Az év legvégére a – már pályája kezdetén „tiszteletbeli britnek” elkönyvelt – Killers tagjai is előálltak a Hot Fuss és Sam's Town albumok folytatásával, melyet már a Sawdust resztligyűjtemény munkálatainál kipróbált angol producerrel, Stuart Price-szal készítettek, s mellyel az est.hu 2008 legjobb lemezei listájára is könnyedén feljutottak.
Price – aki az elmúlt néhány évben a Madonna-turnék (Drowned World, Re-Invention, The Confessions Tour) zenei rendezőjeként és a Confessions On A Dance Floor zeneszerző-producereként lett a sztárelit tagja – egyazon generációba is tartozik a Killers tagjaival (1977-es születésű), de más szempontból is tökéletes partner a Las Vegas-i legények mellé: egyrészt nyolcvanas évek fixációja miatt, amit Jacques Lu Cont álnéven indított Les Rhytmes Digitales tánczenei projektjével, illetve new wave-idéző Zoot Woman zenekarával is bizonyított (Living In A Magazine, Zoot Woman), másrészt Bowie-rajongása miatt, amit kinézetével és remixerként használt számos művésznevének legismertebbikével is nyíltan hirdet (Thin White Duke). Mindezek után nem meglepő, hogy Brandon Flowers frontember és zenésztársai a Sam’s Town (szülő)földközelibb, amerikaibb, tradicionálisabb, rockosabb megközelítése után most visszakanyarodnak a Hot Fuss csillogóbb, fényesebb világához, a hangsúlyosabb szintetizátorokhoz, az újhullámos gyökerekhez, a brit hatásokhoz.
A nyitó Losing Touch szaxofonhangjairól a glam rock örökségét nyolcvanas évekbe átmentő Bowie juthat eszünkbe rögtön, ahogy a folytatásról is a sovány szőke herceg különféle futurista mutációi, a beharangozó kislemezdalnak választott Human szinti-popjáról a Pet Shop Boys, a hasonlóan szuperslágeres Spaceman hangszíneiről a New Order és a Human League, a Joy Ride sivatagi funkjáról Bowie Let’s Dance-korszaka mellett a korabeli Duran Duran – sőt az addigra Amerikába habarodó Clash-től is A hét mesterlövész. Az énekes szüleinek szerelmét nosztalgikusan megidéző A Dustland Fairytale még az előző album Bruce Springsteen-tripjének emléke némi U2 beütéssel, ahogy a This Is Your Life-ban a Springsteentől Lou Reed „vad oldala” felé eltolt szövegvilág szintén big music díszítést kap, sőt Talking Heads-es lüktetést és bizarr törzsi vokálokat is, míg a I Can’t Stay már konkrétan a Talking Heads New Yorkból az afro-karibi ritmusokhoz kiránduló 1988-as Naked periódusát idézi meg (és itt már nem lehet nem észrevenni a párhuzamokat a Perfect Symmetry című új Keane-albummal, melynek – hoppá! – Stuart Price volt az egyik producere). A Neon Tiger ismét a zenekar Las Vegas-i teátrális, glam oldalát mutatja (Brandon Flowers bevallottan a még nála is fiatalabb MGMT-fiúk stílusában írta ezt a dalt), a Tears For Fears-es szférákba emelkedő The World We Live In alatt az énekben érezhetünk némi cure-os színezetet is, míg a baljós óraketyegéssel csaknem hét percen át araszoló Goodnight, Travel Well már minden ízében cure-os. Ez a búcsúdal, melyet a gitáros Dave Keuning édesanyjának halála ihletett, a Hot Fusshoz hasonló sötét tónusban zárja az addig oly felszabadult, játékos és színpompás albumot, mely – ha a Sam’s Town konceptlemez művészi igényét nem is viszi tovább – gondos és okos szerkesztéssel fűzi sorba a magukban remekül működő, igen hatásos és menthetetlenül fülbemászó szerzeményeket.
(A Day & Age brit kiadása dallal hosszabb a nálunk kapható tízszámos eredeti verziónál, de a Human kislemez B-oldalas dalaként megismert A Crippling Blow – bármily szórakoztató is komolytalan váltásaival – így a lezárt egységet képező album után csapva nincs jó helyen, tényleg csak elkülönítve értékelhető.)
A nyitó Losing Touch szaxofonhangjairól a glam rock örökségét nyolcvanas évekbe átmentő Bowie juthat eszünkbe rögtön, ahogy a folytatásról is a sovány szőke herceg különféle futurista mutációi, a beharangozó kislemezdalnak választott Human szinti-popjáról a Pet Shop Boys, a hasonlóan szuperslágeres Spaceman hangszíneiről a New Order és a Human League, a Joy Ride sivatagi funkjáról Bowie Let’s Dance-korszaka mellett a korabeli Duran Duran – sőt az addigra Amerikába habarodó Clash-től is A hét mesterlövész. Az énekes szüleinek szerelmét nosztalgikusan megidéző A Dustland Fairytale még az előző album Bruce Springsteen-tripjének emléke némi U2 beütéssel, ahogy a This Is Your Life-ban a Springsteentől Lou Reed „vad oldala” felé eltolt szövegvilág szintén big music díszítést kap, sőt Talking Heads-es lüktetést és bizarr törzsi vokálokat is, míg a I Can’t Stay már konkrétan a Talking Heads New Yorkból az afro-karibi ritmusokhoz kiránduló 1988-as Naked periódusát idézi meg (és itt már nem lehet nem észrevenni a párhuzamokat a Perfect Symmetry című új Keane-albummal, melynek – hoppá! – Stuart Price volt az egyik producere). A Neon Tiger ismét a zenekar Las Vegas-i teátrális, glam oldalát mutatja (Brandon Flowers bevallottan a még nála is fiatalabb MGMT-fiúk stílusában írta ezt a dalt), a Tears For Fears-es szférákba emelkedő The World We Live In alatt az énekben érezhetünk némi cure-os színezetet is, míg a baljós óraketyegéssel csaknem hét percen át araszoló Goodnight, Travel Well már minden ízében cure-os. Ez a búcsúdal, melyet a gitáros Dave Keuning édesanyjának halála ihletett, a Hot Fusshoz hasonló sötét tónusban zárja az addig oly felszabadult, játékos és színpompás albumot, mely – ha a Sam’s Town konceptlemez művészi igényét nem is viszi tovább – gondos és okos szerkesztéssel fűzi sorba a magukban remekül működő, igen hatásos és menthetetlenül fülbemászó szerzeményeket.
(A Day & Age brit kiadása dallal hosszabb a nálunk kapható tízszámos eredeti verziónál, de a Human kislemez B-oldalas dalaként megismert A Crippling Blow – bármily szórakoztató is komolytalan váltásaival – így a lezárt egységet képező album után csapva nincs jó helyen, tényleg csak elkülönítve értékelhető.)
Linkek
Kapcsolódó cikkek
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek






