Az 1960-as születésű Miike Takashinak elképesztő számú darabból áll az életműve (eddig 78 filmet rendezett, a nálunk frissen bemutatott, 2007-es Sukiyaki óta például már öt forgatáson van túl) és elképesztőek maguk a filmek is, amiket alkot (a legtöbb legalábbis). 
 
A magyar közönség hivatalos moziforgalmazásban eleddig csak a már említett Sukiyaki Western Djangóval találkozhatott a rendezőtől, amely munka egyértelmű műfaji játék. S habár a Meghallgatást pedig horrorként szokás emlegetni, Miike itt is inkább kísérletezik a műfajjal, semmint abban alkot. 
 
Hiszen aki megnézi a mű kétharmadát, nyomokban sem fog horrorfilmes elemekkel találkozni: egy középkorú férfit ismerünk meg, Aoyama urat, aki sikeres vállalkozó, saját cégét vezeti, viszont magánélete boldogtalan: felesége halála óta egyedül neveli kamaszkorú fiát, s sehogyan sem találja a helyét asszony nélkül. 
 
Filmes céget vezető barátja ezért azzal az ötlettel áll elő, hogy szervez számára egy alibi-meghallgatást, melynek során ő színésznőt keres egy valószínűleg meg sem valósuló filmhez, Aoyama pedig közben megtalálhatja a tökéletes új asszonyt. S a terv, úgy tűnik, be is válik, hiszen a meghallgatáson a férfi találkozik a gyönyörű, fiatal Asamival... 
 
Ahogy az az eddigiekből is kitűnik, a Meghallgatás nagyobbik része tehát egy szerelmes film és egy filmdráma keveréke, melynek egyébként igen lassan alakul a cselekménye. Az atmoszféra azonban már a mű kezdetétől olyan nyugtalanító, hogy hiába nem történik semmi félelmetes, sejthető, hogy előbb-utóbb valami nagyon csúnya dolog következik be. 
 
Egy jó darab idő múltán pedig érkeznek a jelek, az utalások, majd a film utolsó 20-30 perce hideg és szenvtelenül brutális torture horrorba vált. A két, gyökeresen eltérő műfajt pedig az alkotó úgy dolgozza egybe, hogy szinte fel sem tűnik, olyan észrevétlenül lépünk át egyikből a másikba. Pontosabban természetesen feltűnik a váltás (hiszen különösen gyomorforgató és bizarr jelenetekről van szó), de a mű ettől nem válik élesen ketté, olyan szép fokozatosan, finoman kidolgozva megy végbe az egész. 
 
Érdekes ezenkívül a Meghallgatás szerkezete és időkezelése is: bizonyos képsorokhoz többször vissza-visszatérünk, és van több álom- és flash back-jelenet is, emiatt egy idő után valóság és álom egybecsúszik, és nehezen eldönthető, melyik melyik. Habár az alkotás közel sem olyan véres, mint Miike jakuzafilmjei (például a híres-hírhetd Ichi the Killer), utolsó harmadának abszurd borzalmaival annyira meghökkent, hogy a néző ugyanolyan értetlenül les, mint Aoyama úr – valószínűleg pontosan ez volt az alkotó célja... 6/10 
 
 
Kiadás: 
Magyar és japán DD 5.1-es hang, magyar felirat. Extraként csupán előzetes, DVD-ajánló és képgaléria. 3/10 
 
Odishon, 1999 * 110perc * Cinetel * (18)