Kanye édesanyja 2007 novemberében elhunyt (egy plasztikai műtét szövődményeinek következtében), majd rá négy hónapra a rapper felbontotta másfél éve tartó eljegyzését menyasszonyával. Mindezek zenei kifejeződése Kanye West életművében egy villámgyorsan összerántott, a hiphop világától eltávolodó, elektrós, futurisztikus albummal jelentkezett. A címében az elektronikus hangszerek elburjánzásra (konkrétan a Roland cég klasszikus dobgépére) és a megtört lélekre utaló 808s & Heartbreak album különlegessége azonban mégis az, hogy a rapper ezúttal végigénekli a lemezt! Sőt az igazi különlegesség az, hogy AutoTune effekten átszűrve énekli végig a lemezt! Az eredetileg az énekhibák kijavítására használt effekt nem eredeti célú felhasználása szülhet érdekes, kísérleti megoldásokat (nem kísérleti, hanem kommersz, de talán a legemlékezetesebb példa Cher Believe-je, még 1998-ból), ám Kanye esetében nyilvánvaló, hogy énekteljesítménye gyenge, az énekeffekt nála már nem is csak a hibák javítására szolgál, hanem a szélsőségekig hajtott koncepció része. Ami egyszeri ötletnek simán elmenne, az egy amúgy is egydimenziós lemez teljes hosszán keresztül bizony borzasztóan illúzióromboló (emlékezzünk, már korábban is nehezen szabadult az egyszeri poénnak még elnézhető gyorsító-lassító +pitch megoldásoktól).  
 
Az 808s & Heartbreak az előző lemez elektrós zsánerkeresztezését (lásd a Daft Punk-hangmintára épülő Stronger című megaslágert!) folytatja tovább – minimalista, dobgépes, szintis, puttyogó effektes, zongoramotívumokkal támogatott, vonósokkal, kórusokkal díszített cucc. A mindenféle fájdalmat kiéneklő dalok ebben a környezetben nem túl könnyen átélhetőek (sokkal inkább elidegenítő a hatás), de az összedobott, vázlatos darabok (Welcome To Heartbreak, Amazing, See You In My Nightmares, Coldest Winter) mellett azért akad néhány erős felvétel is. Ilyen a Dr. Dre-iskola elektrós átültetése a Heartlessben, a szünetekkel ritmizált Love Lockdown kislemezdal, a simán elektro-popos Paranoid és a súlyozottan vonós, rövid részletek erejéig „sima” éneket is tartalmazó RoboCop. Ezek közül egynél-egynél még működne is a robotikus énekeffekt, ám egy egész lemezen keresztül csak akkor, ha valaki kifejezetten gerjed az ilyesmire.