Az 1955-ös Egy nyári éj mosolya a legkevésbé sem olyan, mintha Ingmar Bergman rendezte volna: vidám „szexkomédia”, ami sokkal inkább emlékeztet könnyed francia bohózatra vagy egy Shakespeare-vígjátékra (témájánál fogva leginkább talán a Szentivánéji álomra). 
 
Hőseink a kisvárosi ügyvéd, Fredrik Egerman, fiatal – és két év házasság után még mindig szűz! – felesége, Anne, Fredrik régi szeretője, a gyönyörű, csalfa színésznő, Desirée, a férfi felnőtt fia, Henrik, Petra, egy talpraesett szobalány, ezenkívül Desirée katonatiszt szeretője, annak felesége és még néhányan mások... Az Egy nyári éj mosolyában ők keverednek egymással mindenféle felállásban mindenféle viszonyba, s a különféle titkok és csalárdságok egy vendégségben tetőznek, amikor végül azért mindenki megtalálja a maga párját – miközben a nyári éjszaka háromszor mosolyog. 
 
A filmben számos aranyköpés mellett („Harmadszor töltöm be a 29. életévemet, és ez nem kor az én koromban!”) sok-sok bölcsesség, örök igazság is elhangzik, aminek köszönhetően az Egy nyári éj mosolya egyáltalán nem poros: még mindig, fél évszázad után is szórakoztató – hiszen mint a legjobbak, megőrizte erényeit. 
 
A rendező korai kosztümös screwball comedyjének szöges ellentéte 1980-as munkája, a Jelenetek a bábuk életéből, ami már vérbeli Bergman-darab: a Mester a mindenki által ismert pszichologizáló arcát mutatja benne. A film egy borzalmas bűntett (Peter Egermann, egy fiatal, jó családból való üzletember meggyilkol egy prostituáltat, majd análisan közösül a holttesttel) előzményeinek feltárására vállalkozik (ezzel leginkább a Rítusra emlékeztet, csak értelemszerűen még annál is kegyetlenebb). 
 
A színpompás, erőszakos nyitány után igen puritán képi világban (fekete-fehérben, csupasz falak előtt vagy sötét lakásbelsőkben) tárulnak elénk a flash-backek, melyekből megtudjuk, hogy mi is történt két héttel, három nappal, 50 perccel stb. a tragédia előtt. Ennek során nemcsak rendőrségi kihallgatást, pszichiáter és betege között zajló kezelést, de a gyilkos és rokonai-barátai magánbeszélgetéseit, hosszú monológokat, sőt a tettes álmait, látomásait is megismerjük – igazi fárasztó mélylélektani analízis tehát ez, melyben nemcsak a főhősökhöz, de még a mellékfigurákhoz is igen közel kerülünk. 
 
Mindez pedig egyáltalán nem olyan izgalmas, mint amilyennek első blikkre tűnik, inkább rendkívül kimerítő és kínzó. Amennyire felszabadítja az Egy nyári éj mosolya a nézőt, annyira megviseli a Jelenetek a bábuk életéből. De hát ezt nyilván a Mester is tudta... 
 
Értékelés: 
Egy nyári éj mosolya: 8/10 
Jelenetek a bábuk életéből: 7/10 
 
 
Kiadás: 
Magyar és eredeti nyelvű (svéd, illetve német) sztereó hang, magyar felirat. Az extrakínálat mindkét filmnél ugyanaz: a többi most megjelent Bergman-film DVD-ajánlója, Bergman-filmográfia és -biográfia, képgaléria, az adott film előzetese, Báron György rövid (5 perces), de velős eligazítása a Mester művészetéről és egy füzetke kétoldalnyi életműelemzéssel. 5/10 
 
Sommarnattens leende / Aus dem Leben der Marionetten, 1955/1980 * 105/104 perc * Klub Publishing * (12/18)