A Kolin együttes története 2007 elején kezdődött – a gyermekkor óta zongorázó és éneklő, operában és dzsesszben is képzett Linczényi Márk „régóta tervezett” zenekarát megannyi névötlet elvetése után végül saját produkciós ügynöksége után keresztelte el (maga a produkciós cég elnevezése pedig Linczényi és egykori gimnáziumi osztálytársa, az orosz származású Kostil Danila filmrendező családnevének első szótagjából állt össze). A zenekari felállás nem nevezhető szokványosnak, basszusgitáros például nincs a hangszeresek között: a szintetizátorokat kezelő dalszerző-szövegíró-frontember Ágoston Iván dobossal és Szilvási Ákos gitárossal hármasban rögzítette a lemezt (az utóbbi helyére azóta Ferenczi Gergő került), és a Kolin élőben is trióként áll színpadra. Az „egytagú ritmusszekció” azonban nagyon is működőképes, Ágoston energikus dobolása szintibasszus alapokkal egészül ki, így a zenekari hangzás egyszerre áll közel a modern rockegyüttesekéhez (e modernség gyökerénél a néhai Faith No More együttest kell megemlítenünk), illetve húz a trance és az elektro-diszkó felé. 
 
A rövid intró után az első klipet (nem is akármilyen klipet: kiváló videó bizonyítja, hogy Linczényiék filmes csapata, a Kolinfilm sem hiába nyerte eddigi számos díját!) kapó Jimmy egy Muse-féle kétszólamú zongorás bevezetővel indul, majd orgona és halandzsázó gyerekkórus kapcsolódik be, a refrénre pedig már az aktuális indie trendbe illeszkedő garázs-hangzásba vált a szám. A nyersebb megszólalás később a Bronco és Fuck Me című dalokban is visszaköszön, a szerzemények nagyobb része azonban jelentősen elüt a honi fiatal indie zenekarok zenei világától. 
 
A Disco Hero már egy sűrűn effektezett bohém popdal, amelyben a lemez egy másik fontos inspirációs forrása is megmutatkozik, a Scissor Sisters vagy éppen Mika slágeres, a kommersz diszkót (plusz a kilencvenes évek trance vonulatát) újrahasznosító, camp/gay beütésű, ironikus art-popja, amely később – a B-65 (Gay Submarine) és San Francisco című dalokban – még jellegzetesebb formájában köszön vissza a lemezen. Egy másik fő példakép, a Klaxons hatása is tetten érhető a számokban: a Bitches On The Trucks vagy az elektro-diszkós refrénnel ellátott U R So című szerzeményeket tekinthetjük akár a „new rave” első hazai inkarnációinak is.
 
A korrektül énekelt angol nyelvű szövegekkel ellátott szerzemények sokszínűek, harsányak, slágeresek, s bár kritikaként megfogalmazódhat, hogy a Kolin túlságosan is az aktuális trendek bűvöletében él, vitathatatlan, hogy a popzeneileg tökéletesen naprakész trióban jelentős potenciál rejlik.
 
 
(A lemezbemutató koncertre 2008. november 22-én este 9-től kerül sor a budapesti Ráday Klubban, az előzenekari poszton a !Nylon Me és Panic Radio együttesekkel.)