A vicces című és borítójú Ninja Tuna album 13 tételéből hat jelent meg eddig maxikon, és igen, ezek nagyjából fedik is a korong izmosabb darabjait. Persze azért a többi szám sem egyértelműen töltelék, ott van például a Danny Breaks hathatós közreműködésével készült Bang The Floor az egyszerre viccesen és baljósan röfögő basszusával, vagy a lemezt záródalaként a brazil tengerparti hangulatot teremtő Stockport Carnival. A Donkey Ride című Quantic-kollaboráció már 2008 tavaszán megjelent, így ez a zongoramintára épülő vicces kis darab már sokak számára ismerős lehet. Emellett a régi rappercimborát, Roots Manuvát szerepeltető vidám Nice Up The Function, vagy az Alice Russell énekesnői közreműködésével készült Music Takes Me Up is kellemes perceket szerezhet, bár ez utóbbi valamivel hosszabb az indokoltnál. A lemezen e probléma egyébként több helyen előjön, hiszen a számok túlnyomó része hosszabb, mint öt perc, ami az ilyen hangmintákra épülő daloknál már inkább elvesz az élvezeti értékből.  
 
Az album egyik legjobb darabja az Andreya Triana által énekelt Hold On című – szintén komoly basszussal megáldott modern soul dal. Andreya korábban olyan előadók lemezein bizonyított, mint Flying Lotus, Kidkanevil vagy Aaron Jerome (Time To Rearrange), és itt is a maximumot hozza ki magából. Hasonlóan sötét, belassult soul zene az ezt követő Give Up To Get, amiben Kaidi Tatham (a Bugz In The Attic és a Herbaliser billentyűs zsenije) teszi le újra a névjegyét. A Ninja Tuna nem egy rossz lemez, bár nem találunk rajta Get A Move On szintű dalokat, és összességében az első két albumot sem képes felülmúlni, de azért összeszedettebb és erősebb, mint a Trouser Jazz volt.