- Csupa szépet és jót írtak rólatok az első amerikai turnétok kapcsán. Élveztétek? 
 
- Lassan hozzászokunk már a nagy felhajtáshoz, azt azonban tényleg nem gondoltuk, hogy ennyire jól fogadnak majd ott minket. Telt házak, óriási bulik, szuper volt! 
 
- Hogy létezik, hogy nem vagytok fáradtak, és bevállaltok egy európai turnét is? 
 
- Még hogy nem vagyok fáradt?! (ásít egy hatalmasat) Én vagyok a két lábon járó jet lag. Tudod, magával ragadó érzés esténként mindig egy új hallgatóság előtt játszani. Persze vannak dolgok, amik sehol sem változnak, de mindig új energiákat, friss élményeket kapsz, és ez hajt akkor is, ha közben már alig bírod vonszolni magad. Ha jól számolom, kilenc napot pihentünk, és most februárig be vagyunk táblázva, sőt lehet, hogy márciusban visszatérünk Amerikába… Aztán amikor már az egész világnak a könyökén jövünk ki, előrukkolunk valami újjal. 
 
- Zeneileg hová tovább? Milyen új hatások értek benneteket az utóbbi időben? 
 
- Már alig várjuk, hogy elkészíthessük a következő lemezt. Rengeteg új ötletünk van! Miközben nagyon sokan inspirálnak minket az elektronikus zenei szcénából, nem hagyjuk el a rockos vonalat sem. Annyi újdonság van! Például az Ed Banger Records-os SebastiAn briliáns producer. De a régi nagy kedvencek, mint a Queens Of The Stone Age vagy a Rage Against The Machine sosem változnak.
 
- Az együttes neve (a pendulum szó jelentése inga – a szerk.) már önmagában jelzi, hogy valahol a rock és az elektronika határmezsgyéjén mozogtok. Miért tartjátok olyan fontosnak visszahozni az élő hangszereket a tánczenébe? 
 
- Mi mindannyian elektronikus zenén nőttünk fel, de akármennyire is imádtuk, nem volt meg az az élmény, mint a hagyományos zenekaroknál. Bámultuk a hangszeres zenészeket: „úristen, hogy tudja ezt lejátszani?!” De mit láthat a show-ból egy mai kiskölyök? Fogalma sincs, honnan, hogyan jön a hang, egyáltalán nem érzékelheti, hogy az előadás élő… Sajnos mintha valami elveszett volna út közben. Csodálatos dolog a technika, de még jobb, ha igazi hangszerekkel formáljuk a produkciót egy organikus, szerves egésszé. 
 
- Azon kevés együttes egyike vagytok, akiknek sikerült kiemelkedni a party-szcénából, és gyakorlatilag popsztárrá válni azáltal, hogy közérthetőbbé tettétek az egyébként rétegzeneként funkcionáló stílusokat. Mennyire volt ez tudatos lépés? 
 
- Semennyire. Ez az egész – bár egy nagyon is határozott ívű fejlődés eredménye – csak úgy megtörtént velünk. Egyszerűen csak összeszedtük a dolgokat, amiket mi szeretünk a különböző stílusokban, az embereknek pedig tetszett, amit csináltunk.  
 
- Lehetséges, hogy a zenének és a közönségnek is „össze kellett érnie”? 
 
- Azt hiszem, igen. A siker nem egy betervezhető valami, de úgy tűnik, most a mi ízlésünk és a közönség ízlése találkozott. Talán ezért váltak szét útjaink a Breakbeat Kaosszal is (Adam F és DJ Fresh független kis drum’n’bass kiadója, ahol a Pendulum 2004 és 2007 közti kiadványai megjelentek, köztük a Hold Your Colour című első album is – a szerk.). Eltérő művészi elképzeléseink voltak. Amíg az underground szcénában mozogtunk, senki sem látta, nem láthatta előre, hogy mi ennyire sikeresek leszünk. Mi sem. 
 
- Itt, Magyarországon is hatalmas rajongótáborotok van. 
 
- Többször is jártam már nálatok DJ-szettel, csupa jó emlékem van a magyar közönségről. 
 
- Melyik a nagyobb kihívás számodra: a DJ-zés vagy az élő fellépés? 
 
- A koncertek mindig sokkal összetettebbek, száz százalékban élőben kell bizonyítanod. A DJ-zés is nagyon kemény munka, elvégre egyedül vagy, de tesztelheted a közönséget, mit bírnak, mit szeretnek, és az alapján alakíthatod a műsorod.  
 
- Tudjátok, hogy Budapesten egy hatalmas múzeumban fogtok játszani, régi mozdonyok és vasúti kocsik között? 
 
- Hé, ez nagyon jól hangzik! Még nem hallottunk róla. Látod, pont az ilyenek miatt várjuk mindig a következő bulit.