(ESL Music / Deep Distribution)
A Fort Knox Five-féle Radio Free DC mellett a másik washingtoni tánczenei kollektíva, a méltán világhíres Thievery Corporation is mostanában állt elő rádiós üzenetet sugárzó című új albumával – igaz, Rob Garza és Eric Hilton multiinstrumentalista-producer urak számára ez már az ötödik stúdiólemez a sorban (és akkor még nem számoltuk az olyan mix- és remixalbumokat, mint a DJ-Kicks vagy a legutóbbi Versions). Aki szerette az előző Thievery-sorlemez, a 2005-ös The Cosmic Game idejére kialakult hangzást és sokszínű zenei világot, most sem fog csalódni – a Radio Retaliation esetében a meglepetés leginkább a szövegek és a poszterré kihajtogatható borító politikai üzeneteiben rejlik.
A Fort Knox Five-féle Radio Free DC mellett a másik washingtoni tánczenei kollektíva, a méltán világhíres Thievery Corporation is mostanában állt elő rádiós üzenetet sugárzó című új albumával – igaz, Rob Garza és Eric Hilton multiinstrumentalista-producer urak számára ez már az ötödik stúdiólemez a sorban (és akkor még nem számoltuk az olyan mix- és remixalbumokat, mint a DJ-Kicks vagy a legutóbbi Versions). Aki szerette az előző Thievery-sorlemez, a 2005-ös The Cosmic Game idejére kialakult hangzást és sokszínű zenei világot, most sem fog csalódni – a Radio Retaliation esetében a meglepetés leginkább a szövegek és a poszterré kihajtogatható borító politikai üzeneteiben rejlik.
A Radio Retaliation fontos eleme ugyan a dub, de az előző lemezhez hasonlóan itt is felvonultatják a teljes Thievery-eszközparkot. Az első dal, a Sound The Alarm légvédelmi szirénával felvezetett dub-reggae-downtempo keverékét rögtön egy húzósabb szám, az Anoushka Shankar szitárjátékával és némi scratch-csel megspékelt Mandala követi. A címadó szerzemény, a Radio Retaliation egy nagyszerű dub darab, és akárcsak a nyitódalban, itt is Sleepy Wonder énekel. Az ő személye mellesleg újabb kapocs a Fort Knox Five felé, hiszen a Radio Free DC albumon is több számban vendégszerepel (a Fort Knox és a Thievery között persze régóta komoly munkakapcsolat van, Rob Myers például mindkét együttesnek gitározik).
A teljes multikulti mixből nem hiányozhatnak az afro elemek sem, ezekről maga Femi Kuti gondoskodik a Vampires című dalban, amely felfogható az előző lemezen David Byrne által elővezetett The Heart’s A Lonely Hunter folytatásaként is. Az ezt követő Hare Krsna címe ellenére sem egy újabb keleti elszállás, hanem egy klassz latin darab, melyben a brazil Seu Jorge (lásd: The Life Aquatic Studio Sessions, Live At Montreux 2005) lép a mikrofonhoz. Némi népi összefogás („El pueblo unido jamás será vencido!” – „Az összetartó népet soha nem lehet legyőzni!”) után a következő meglepetés a Massive Attack Karmacoma és Rising Son című sikerdalait egyszerre megidéző triphoppal, a 33 Degree-vel érkezik. Ezután két kellemes downtempo-chill belassulás következik a Beautiful Drug és La Femme Parallel című számok formájában – ez utóbbiban hallhatjuk viszont az együttes leghűségesebb énekesnőjét, az iráni-francia LouLou-t, aki már a 2000-es The Mirror Conspiarcy óta minden Thievery-sorlemezen és turnén feltűnik.
Az eklektika-forrás a későbbiekben sem apad el, a lemez utolsó negyedében hallható The Numbers Game-ben például a hetven fölött járó fekete gitáros-énekes Chuck Brown csepegtet funkot a vegyületbe, míg az ezt követő The Shining Path talán még Rob Garza 2007-es pszichedelikus rock projektjében, a Dust Galaxy albumán is helyet kaphatott volna. A legvégére a lemez visszalassul: az utolsó előtti szám egy érzelmes dub (Blasting Through The City), míg a Sweet Tides című elszállós, éteri záródarabban ismét LouLou énekel, ám ezúttal angolul.
Nagyon jól sikerült ez az album: műfajilag igencsak szerteágazó, de ezzel együtt is egységes, egymás után többször meghallgatható, szórakoztató anyag – ráadásul pozitív üzenettel.
A teljes multikulti mixből nem hiányozhatnak az afro elemek sem, ezekről maga Femi Kuti gondoskodik a Vampires című dalban, amely felfogható az előző lemezen David Byrne által elővezetett The Heart’s A Lonely Hunter folytatásaként is. Az ezt követő Hare Krsna címe ellenére sem egy újabb keleti elszállás, hanem egy klassz latin darab, melyben a brazil Seu Jorge (lásd: The Life Aquatic Studio Sessions, Live At Montreux 2005) lép a mikrofonhoz. Némi népi összefogás („El pueblo unido jamás será vencido!” – „Az összetartó népet soha nem lehet legyőzni!”) után a következő meglepetés a Massive Attack Karmacoma és Rising Son című sikerdalait egyszerre megidéző triphoppal, a 33 Degree-vel érkezik. Ezután két kellemes downtempo-chill belassulás következik a Beautiful Drug és La Femme Parallel című számok formájában – ez utóbbiban hallhatjuk viszont az együttes leghűségesebb énekesnőjét, az iráni-francia LouLou-t, aki már a 2000-es The Mirror Conspiarcy óta minden Thievery-sorlemezen és turnén feltűnik.
Az eklektika-forrás a későbbiekben sem apad el, a lemez utolsó negyedében hallható The Numbers Game-ben például a hetven fölött járó fekete gitáros-énekes Chuck Brown csepegtet funkot a vegyületbe, míg az ezt követő The Shining Path talán még Rob Garza 2007-es pszichedelikus rock projektjében, a Dust Galaxy albumán is helyet kaphatott volna. A legvégére a lemez visszalassul: az utolsó előtti szám egy érzelmes dub (Blasting Through The City), míg a Sweet Tides című elszállós, éteri záródarabban ismét LouLou énekel, ám ezúttal angolul.
Nagyon jól sikerült ez az album: műfajilag igencsak szerteágazó, de ezzel együtt is egységes, egymás után többször meghallgatható, szórakoztató anyag – ráadásul pozitív üzenettel.
Linkek
1 komment|Szólj hozzá!
nagyon állat az új lemez, remélem, megint jönnek nyáron!
brucewayne
|
2008-11-04 08:29:24
Új hozzászólás
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek