Legutóbb a San Remo-i Dalfesztivál háziasszonya volt a magyar színésznő, aki Olaszország üdvöskéje is. Osvárt Andrea beutazta az egész világot: filmezett Kínában, forgatott Robert Redforddal és Brad Pittel. Imádta Heath Ledgert és Ryan Gosling pályáját is figyeli. Már vágóasztalon van legújabb és szerinte legjobb filmje, a Soundtrack, ami ősszel kerül majd a mozikba...
- Olyan az életed, mint abban a bizonyos hajrögzítő reklámban a főszereplőé. Reggel Budapest, délután Róma...és a haj még mindig tart...Ebben a nagy rohanásban hol vagy igazán otthon?
- Otthon Magyarországon vagyok, bár kettészakadok Tamási és Budapest között. A családom vidéken él, ott nőttem fel. Budapesten van viszont a nővérem és a barátaim, meg a lakásom, tehát az is egyfajta otthon. Jelenleg azonban időm jórészét Rómában töltöm, úgyhogy azt szoktam mondani, az a bázisom.
- Legutóbb a bázisodtól távolabb a San Remo-i Dalfesztivál háziasszonyaként tűntél fel. Ez egy fontos sor lesz majd az önéletrajzodban, félkövérrel fogod szedni?
- Neeem. (nevet) Ha most felmész a honlapomra, nem is látod ott, mert én elsősorban színésznő vagyok. San Remóban önmagamat kellett adni, úgyhogy nem volt annyira szűk értelemben vett színészi feladat. A szakmai önéletrajzomba biztos, hogy nem írom bele, de le sem fogom tagadni.
- Olaszországban viszont ez a munka sokat nyomhatott a latban, hisz most már a paparazzók is vadásznak rád.
- Ez most egy ilyen életszakasz, ez nem állandó dolog. Minden időszaknak megvannak a maga sztárjai, meg felkapott nevei. Persze most nagyon kíváncsiak, hogy én ki vagyok, mit csinálok, amikor nem dolgozom. De nagyon jó, mert „elszöktem” Olaszországból és most itthon vagyok, úgyhogy nem találnak meg.
- Akkor most regenerálódsz!? Neked szinte munkaköri kötelesség, hogy jól nézz ki, azt mindig „csak” sminkkel nem lehet elérni?!
- Ez igaz. Egy kicsit kíméletesebb is lehetnék, de magamhoz vagyok a legszigorúbb. Leginkább itthon szoktam feltöltődni, már akkor is mosolygok, ha felszállok a négyes-hatos villamosra.
- És gondolom egyre többen mosolyognak vissza rád, hisz felismernek...
- Szeretek „békávézni”, mert a magyarok nem nagyon számítanak rá, hogy találkoznak velem. Bár a múltkor valaki kiszúrt és feltettek a netre, de nem zavartak meg. Legtöbben azt gondolják, hogy Gucci kabátot és Dior napszemüveget viselnek a szépen kisminkelt sztárok. No, ez nem teljesen igaz.
- Az viszont igen, hogy most volt a szülinapod. Elgondolkoztál-e rajta, hogy ebben a szépen ívelő színésznői karrierben most éppen hol tartasz?
- Azt szeretném, ha ez még mindig csak húsz százalék lenne. Ezt a szakmát ugyanúgy tanulni kell, mint az orvosi pályát, és több színészmester szerint húsz évig tart, amíg az ember ezt a mesterséget teljes biztonsággal elsajátítja és bármilyen karakterbe „bele tud ugrani”. Én lehet, hogy már jól játszom árva lányt, de még nem játszottam alkoholistát, meg sok minden mást sem. Idő kell, hogy az ember olyan önbizalmat szerezzen a világsztárok oldalán, hogy aztán ismert és elismert legyen a szakmán belül. Ez még mindig csak az eleje a karrieremnek, főleg hogy még csak öt éve csinálom.
- Gondolom, csomó olyan szerep is vár rád, amihez meg fontos az élettapasztalat.
- Persze. Játszottam már fiatal anyukát, de szeretnék játszani majd „rendes” anyukát is, meg majd nagymamát is és szeretőt, meg feleséget.
- A mostani tempód mellett mikor fog beleférni, hogy ne csak a filmvásznon játssz „papás-mamást”?
- Abban bízom, hogyha majd tényleg annyira szerelmes leszek valakibe, akkor ez nem lesz kérdés. Saját magam is belátom majd, hogy a fontossági sorrendek megváltoztak. Szerintem ez magától fog adódni, és az ember érettségével függ össze. Én például tudom, hogy most „épphogy 29 évesen” még nem keresem szándékosan, és tartok is a komoly kapcsolattól. Most olyan a kisugárzásom, hogy nem akarom bevonzani életem férfiját. Ha 30 felett azt fogom akarni, akkor úgy is lesz.
- És vannak-e tabu dolgok a szívügyekben, hogy például szakmabeli vagy éppen „civil” ne legyen?
- Az a gond, hogy mindegyikkel baj van (nevet). Ha nem szakmabeli, akkor nehezen érti meg, hogy állandóan jövünk-megyünk, sok a felszínesség és a kompromisszum, meg talpnyalás és az üzleti vacsora. Ha meg szakmabeli, akkor meg ott a veszélye, hogy állandóan erről fogunk beszélni.
- Itthon azt beszélik rólad az internetes kommentekben, hogy nem egy tucathíresség vagy, hanem egy bájos nő, aki cseppet sem beképzelt, szóval szinte kritikátlanul szeret a magyar közönség. Ehhez az kell, hogy innen távol, Olaszországban dolgozz?
- Szerintem igen. Engem, aki Magyarországon nem szerepeltem mostanában és nem jelent meg rólam semmi, nem is kritizáltak. Bár olvastam olyat is, hogy „na ez kivel feküdt le, hogy ezt meg azt elérte”. Ez benne van a pakliban. Az is tény, hogy Magyarországon és sehol a világon nem lehet állandóan magas szintű teljesítményt nyújtani. Az ember nem tud évente három Oscar-díjas filmben szerepelni. Azt viszont tudom, hogy a magyarok többségét büszkeséggel tölti el, hogy én is egy magyar nő vagyok, legalább is ilyen emaileket kapok.
Forrás: Est.Tv Magazin
- Otthon Magyarországon vagyok, bár kettészakadok Tamási és Budapest között. A családom vidéken él, ott nőttem fel. Budapesten van viszont a nővérem és a barátaim, meg a lakásom, tehát az is egyfajta otthon. Jelenleg azonban időm jórészét Rómában töltöm, úgyhogy azt szoktam mondani, az a bázisom.
- Legutóbb a bázisodtól távolabb a San Remo-i Dalfesztivál háziasszonyaként tűntél fel. Ez egy fontos sor lesz majd az önéletrajzodban, félkövérrel fogod szedni?
- Neeem. (nevet) Ha most felmész a honlapomra, nem is látod ott, mert én elsősorban színésznő vagyok. San Remóban önmagamat kellett adni, úgyhogy nem volt annyira szűk értelemben vett színészi feladat. A szakmai önéletrajzomba biztos, hogy nem írom bele, de le sem fogom tagadni.
- Olaszországban viszont ez a munka sokat nyomhatott a latban, hisz most már a paparazzók is vadásznak rád.
- Ez most egy ilyen életszakasz, ez nem állandó dolog. Minden időszaknak megvannak a maga sztárjai, meg felkapott nevei. Persze most nagyon kíváncsiak, hogy én ki vagyok, mit csinálok, amikor nem dolgozom. De nagyon jó, mert „elszöktem” Olaszországból és most itthon vagyok, úgyhogy nem találnak meg.
- Akkor most regenerálódsz!? Neked szinte munkaköri kötelesség, hogy jól nézz ki, azt mindig „csak” sminkkel nem lehet elérni?!
- Ez igaz. Egy kicsit kíméletesebb is lehetnék, de magamhoz vagyok a legszigorúbb. Leginkább itthon szoktam feltöltődni, már akkor is mosolygok, ha felszállok a négyes-hatos villamosra.
- És gondolom egyre többen mosolyognak vissza rád, hisz felismernek...
- Szeretek „békávézni”, mert a magyarok nem nagyon számítanak rá, hogy találkoznak velem. Bár a múltkor valaki kiszúrt és feltettek a netre, de nem zavartak meg. Legtöbben azt gondolják, hogy Gucci kabátot és Dior napszemüveget viselnek a szépen kisminkelt sztárok. No, ez nem teljesen igaz.
- Az viszont igen, hogy most volt a szülinapod. Elgondolkoztál-e rajta, hogy ebben a szépen ívelő színésznői karrierben most éppen hol tartasz?
- Azt szeretném, ha ez még mindig csak húsz százalék lenne. Ezt a szakmát ugyanúgy tanulni kell, mint az orvosi pályát, és több színészmester szerint húsz évig tart, amíg az ember ezt a mesterséget teljes biztonsággal elsajátítja és bármilyen karakterbe „bele tud ugrani”. Én lehet, hogy már jól játszom árva lányt, de még nem játszottam alkoholistát, meg sok minden mást sem. Idő kell, hogy az ember olyan önbizalmat szerezzen a világsztárok oldalán, hogy aztán ismert és elismert legyen a szakmán belül. Ez még mindig csak az eleje a karrieremnek, főleg hogy még csak öt éve csinálom.
- Gondolom, csomó olyan szerep is vár rád, amihez meg fontos az élettapasztalat.
- Persze. Játszottam már fiatal anyukát, de szeretnék játszani majd „rendes” anyukát is, meg majd nagymamát is és szeretőt, meg feleséget.
- A mostani tempód mellett mikor fog beleférni, hogy ne csak a filmvásznon játssz „papás-mamást”?
- Abban bízom, hogyha majd tényleg annyira szerelmes leszek valakibe, akkor ez nem lesz kérdés. Saját magam is belátom majd, hogy a fontossági sorrendek megváltoztak. Szerintem ez magától fog adódni, és az ember érettségével függ össze. Én például tudom, hogy most „épphogy 29 évesen” még nem keresem szándékosan, és tartok is a komoly kapcsolattól. Most olyan a kisugárzásom, hogy nem akarom bevonzani életem férfiját. Ha 30 felett azt fogom akarni, akkor úgy is lesz.
- És vannak-e tabu dolgok a szívügyekben, hogy például szakmabeli vagy éppen „civil” ne legyen?
- Az a gond, hogy mindegyikkel baj van (nevet). Ha nem szakmabeli, akkor nehezen érti meg, hogy állandóan jövünk-megyünk, sok a felszínesség és a kompromisszum, meg talpnyalás és az üzleti vacsora. Ha meg szakmabeli, akkor meg ott a veszélye, hogy állandóan erről fogunk beszélni.
- Itthon azt beszélik rólad az internetes kommentekben, hogy nem egy tucathíresség vagy, hanem egy bájos nő, aki cseppet sem beképzelt, szóval szinte kritikátlanul szeret a magyar közönség. Ehhez az kell, hogy innen távol, Olaszországban dolgozz?
- Szerintem igen. Engem, aki Magyarországon nem szerepeltem mostanában és nem jelent meg rólam semmi, nem is kritizáltak. Bár olvastam olyat is, hogy „na ez kivel feküdt le, hogy ezt meg azt elérte”. Ez benne van a pakliban. Az is tény, hogy Magyarországon és sehol a világon nem lehet állandóan magas szintű teljesítményt nyújtani. Az ember nem tud évente három Oscar-díjas filmben szerepelni. Azt viszont tudom, hogy a magyarok többségét büszkeséggel tölti el, hogy én is egy magyar nő vagyok, legalább is ilyen emaileket kapok.
Forrás: Est.Tv Magazin
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek