Erős Antónia nyugodtsága és kiegyensúlyozottsága mindig átjön a képernyőn. Sosem hibázik. Tíz éve láthatjuk nap, mint nap, az RTL Klub híradójában. Legutóbb több ezer szavazó a leghitelesebb magyar híradósnak választotta. A tévés évek óta küzd a cukorbetegséggel, alapítványával aktívan kampányol a betegség korai felismeréséért. Antóniával a tévés pályafutásának kezdetéről, cukorbetegségéről és Horvátországról beszélgettünk.
- Mindig tévés akartál lenni?
- Annak idején pedagógusnak készültem. Gondoltam, szeretem a gyerekeket, jól kijövök velük, hát miért ne. A felvételi előtt egy évig napközis tanárként dolgoztam, aztán elvégeztem Kaposváron a Tanítóképző Főiskolát, de a diplomaosztó után már a Kaposvári Városi Televíziónál dolgoztam.
- Ott indult akkor a pályafutásod. A híradózás mikor kezdődött?
- A Kaposvári Városi Tévénél szinte minden műfajban dolgozhattam. Három nagyon jó évet töltöttem ott. Rendszeresen küldtünk tudósításokat a Pécsi Körzeti Stúdióba, így ismertek meg engem is és amikor állást ajánlottak akkor kimondottan a körzeti híradóba hívtak, így 1995-től a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója következett. Aztán három évre rá elhívtak az RTL Klub Híradójába.
- Nemrég megválasztottak a „Leghitelesebb híradós”-nak. Mi a titkod?
- Erre inkább azok tudnának válaszolni akik szavaztak. Különösebb titkom nincsen. Azt az iskolát képviselem a híradózásban, amely szerint a híradós objektíven és egyszerűen fogalmazza meg az adott hírt - nyilván a magyar nyelv szabályainak megfelelően. Nem fűzök hozzá kommentárt, nem teszek hozzá semmilyen gesztust; majd a televízió előtt ülő néző eldönti, hogy az elhangzottakból számára mi igaz,mit fogad el vagy mit nem. A hír feldolgozását rábízzuk a nézőre, nincs cinkos kikacsintás. Én azt gondolom, hogy ez az igazi híradózás. Talán részben ezért választottak, azok, aki rám szavaztak.
- Sokan azt hiszik, hogy a híradózás annyiból áll, hogy felolvassátok a súgógépről a híreket.
- Sokan élnek ebben a hitben. Mi azt szoktuk mondani, hogy a munkánk 24 órás szolgálat, hiszen az események folyamatosan zajlanak, nem állnak meg egy percre sem. Internet, rádió, tévé, napilapok stb. amikből mi is merítjük az információinkat, és persze a saját információink. A szerkesztőségben töltött idő csak egy része a munkánknak, azon kívül az eseményekben folyamatosan benne vagyunk. Amikor beérkezünk a szerkesztőségbe, már tudjuk nagyjából, hogy mi lesz aznap a híradóban. A hírsorrendet, a fontossági sorrendet beszéljük meg akkor a szerkesztőkkel. Emellett a hírszerkesztési feladat is a miénk, hiszen sokkal könnyebb a saját szavainkkal elmondani a hírt,, mint egy idegen által írt szöveget.
- Mondjuk tíz év múlva, ha megunod a híradózást, mivel foglalkoznál? A híradózáson kívül van valamilyen műsor álmod?
- Valószínűleg akkor is a híradózás környékén maradnék, vagy olyan műsorokban dolgoznék, amelyek a hírek hátterével foglalkoznak, esetleg politikai háttérműsor. Nem valószínű, hogy elmozdulnék a szórakoztató műsorok felé. Az igazság az, hogy nincsen különösebb vágyálmom a szakmával kapcsolatban, amit még nem valósítottam meg.
- Nem titok, hogy cukorbeteg vagy. Hogyan derült ki a betegséged?
- A klasszikus tüneteket produkáltam. Egyszer csak elkezdtem hirtelen fogyni, aluszékony voltam, és a bőröm is kiszáradt. Utólag tudom, hogy ezek olyan jelek, amikre azonnal fel kell figyelni és orvoshoz kell menni. Sajnos én nem fordultam azonnal orvoshoz, azt gondoltam, hogy magánéleti gondok okozzák a panaszokat. Végül egy vasárnap reggel nagyon gyengének éreztem magam és elmentem orvoshoz. Többnél is jártam, végül elmentem a háziorvosomhoz, rám nézett és rögtön tudta, hogy mi a baj. Egy hét múlva már magamnak adagoltam az inzulint.
- Az alapítványod, az Egy csepp figyelem, mennyi idődet veszi el? Mi a fontosabb számodra az alapítvány vagy a híradózás?
- Nagyon leegyszerűsítem a dolgot: délelőtt alapítvány, délután híradó. Természetesen első a híradó, ez a hivatásom. Mostanában az alapítvánnyal is napi feladatok vannak, amiket szintén el kell végezni.
- Az alapítványodnak mi a fő célkitűzése?
- Prevenció, prevenció, prevenció! Magyarországon csaknem másfél millió embert érint ez a betegség, és ebből a fele nem is tudja magáról, hogy érintett. Nagyon fontosnak tartom, hogy évente egyszer-kétszer mindenki menjen el megnézetni a vércukorszintjét, különösen azok akik rizikó csoportba tartoznak - a családjában van cukorbeteg, súlyfeleslege van, keveset mozog, nagyon stresszes életet él stb.
- Merre mész nyaralni?
- 19 éves korom óta, szinte minden évben elutazom Horvátországba. Ilyenkor nagyobb baráti társasággal utazunk és esténként nagy kártyapartikat csapunk (nevet). Idén egy kis faluban leszünk Trogir mellett. Már alig várom.
- Milyen műsorokat szoktál nézni a tévében?
- Nem kérdés: híradót minden mennyiségben. Bármelyik csatornán és bármely nyelven. Mindenképpen fontosnak tartom figyelni a híradósok munkáját. Emellett nagyon szeretem az életrajzi filmeket és a dokumentumfilmeket.
- Annak idején pedagógusnak készültem. Gondoltam, szeretem a gyerekeket, jól kijövök velük, hát miért ne. A felvételi előtt egy évig napközis tanárként dolgoztam, aztán elvégeztem Kaposváron a Tanítóképző Főiskolát, de a diplomaosztó után már a Kaposvári Városi Televíziónál dolgoztam.
- Ott indult akkor a pályafutásod. A híradózás mikor kezdődött?
- A Kaposvári Városi Tévénél szinte minden műfajban dolgozhattam. Három nagyon jó évet töltöttem ott. Rendszeresen küldtünk tudósításokat a Pécsi Körzeti Stúdióba, így ismertek meg engem is és amikor állást ajánlottak akkor kimondottan a körzeti híradóba hívtak, így 1995-től a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója következett. Aztán három évre rá elhívtak az RTL Klub Híradójába.
- Nemrég megválasztottak a „Leghitelesebb híradós”-nak. Mi a titkod?
- Erre inkább azok tudnának válaszolni akik szavaztak. Különösebb titkom nincsen. Azt az iskolát képviselem a híradózásban, amely szerint a híradós objektíven és egyszerűen fogalmazza meg az adott hírt - nyilván a magyar nyelv szabályainak megfelelően. Nem fűzök hozzá kommentárt, nem teszek hozzá semmilyen gesztust; majd a televízió előtt ülő néző eldönti, hogy az elhangzottakból számára mi igaz,mit fogad el vagy mit nem. A hír feldolgozását rábízzuk a nézőre, nincs cinkos kikacsintás. Én azt gondolom, hogy ez az igazi híradózás. Talán részben ezért választottak, azok, aki rám szavaztak.
- Sokan azt hiszik, hogy a híradózás annyiból áll, hogy felolvassátok a súgógépről a híreket.
- Sokan élnek ebben a hitben. Mi azt szoktuk mondani, hogy a munkánk 24 órás szolgálat, hiszen az események folyamatosan zajlanak, nem állnak meg egy percre sem. Internet, rádió, tévé, napilapok stb. amikből mi is merítjük az információinkat, és persze a saját információink. A szerkesztőségben töltött idő csak egy része a munkánknak, azon kívül az eseményekben folyamatosan benne vagyunk. Amikor beérkezünk a szerkesztőségbe, már tudjuk nagyjából, hogy mi lesz aznap a híradóban. A hírsorrendet, a fontossági sorrendet beszéljük meg akkor a szerkesztőkkel. Emellett a hírszerkesztési feladat is a miénk, hiszen sokkal könnyebb a saját szavainkkal elmondani a hírt,, mint egy idegen által írt szöveget.
- Mondjuk tíz év múlva, ha megunod a híradózást, mivel foglalkoznál? A híradózáson kívül van valamilyen műsor álmod?
- Valószínűleg akkor is a híradózás környékén maradnék, vagy olyan műsorokban dolgoznék, amelyek a hírek hátterével foglalkoznak, esetleg politikai háttérműsor. Nem valószínű, hogy elmozdulnék a szórakoztató műsorok felé. Az igazság az, hogy nincsen különösebb vágyálmom a szakmával kapcsolatban, amit még nem valósítottam meg.
- Nem titok, hogy cukorbeteg vagy. Hogyan derült ki a betegséged?
- A klasszikus tüneteket produkáltam. Egyszer csak elkezdtem hirtelen fogyni, aluszékony voltam, és a bőröm is kiszáradt. Utólag tudom, hogy ezek olyan jelek, amikre azonnal fel kell figyelni és orvoshoz kell menni. Sajnos én nem fordultam azonnal orvoshoz, azt gondoltam, hogy magánéleti gondok okozzák a panaszokat. Végül egy vasárnap reggel nagyon gyengének éreztem magam és elmentem orvoshoz. Többnél is jártam, végül elmentem a háziorvosomhoz, rám nézett és rögtön tudta, hogy mi a baj. Egy hét múlva már magamnak adagoltam az inzulint.
- Az alapítványod, az Egy csepp figyelem, mennyi idődet veszi el? Mi a fontosabb számodra az alapítvány vagy a híradózás?
- Nagyon leegyszerűsítem a dolgot: délelőtt alapítvány, délután híradó. Természetesen első a híradó, ez a hivatásom. Mostanában az alapítvánnyal is napi feladatok vannak, amiket szintén el kell végezni.
- Az alapítványodnak mi a fő célkitűzése?
- Prevenció, prevenció, prevenció! Magyarországon csaknem másfél millió embert érint ez a betegség, és ebből a fele nem is tudja magáról, hogy érintett. Nagyon fontosnak tartom, hogy évente egyszer-kétszer mindenki menjen el megnézetni a vércukorszintjét, különösen azok akik rizikó csoportba tartoznak - a családjában van cukorbeteg, súlyfeleslege van, keveset mozog, nagyon stresszes életet él stb.
- Merre mész nyaralni?
- 19 éves korom óta, szinte minden évben elutazom Horvátországba. Ilyenkor nagyobb baráti társasággal utazunk és esténként nagy kártyapartikat csapunk (nevet). Idén egy kis faluban leszünk Trogir mellett. Már alig várom.
- Milyen műsorokat szoktál nézni a tévében?
- Nem kérdés: híradót minden mennyiségben. Bármelyik csatornán és bármely nyelven. Mindenképpen fontosnak tartom figyelni a híradósok munkáját. Emellett nagyon szeretem az életrajzi filmeket és a dokumentumfilmeket.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek