Az újságírással, rádiós műsorvezetéssel, lemezkiadással és producerkedéssel is foglalkozó Guy Garvey gitáros-énekes vezette Elbow kvintett (melyben egy testvérpár, Mark Potter gitáros és Craig Potter billentyűs is játszik) nem változtatott a bevált recepten, negyedik sorlemezén is azt teszi, amihez a legjobb ért: összetett, szépen felépített és hatásosan kibomló popzenét játszik, végig kitűnő dalokkal. Ha majd évek múlva a XXI. század első évtizedének brit gitárzenei mezőnyére emlékezünk vissza, az Elbow-nak stabil helye lesz a memoárban, valahol a Radiohead után érkező artisztikus popzenekarok mezőnyében, közvetlenül a Dovesról szóló fejezet után. Indulása óta változatlan felállásban működő, csendben dolgozó, szimpatikus együttesről van szó, mely legfrissebb lemezével aratta eddigi legnagyobb sikerét: a 2008 márciusában megjelent The Seldom Seen Kid a brit albumlista ötödik helyén nyitott. 
 
Az eddigi legjellemzőbb – a Peter Gabriel-életmű felől érkező – inspirációs forrás mellett erősödött a kései Talk Talk atmoszférikus hangterekkel kísérletező megszólalásának hatása is, a közel egyórás The Seldom Seen Kid elődjeihez hasonlóan többrétegű, cizellált, kissé melankolikus, viszont többnyire felemelő hatású anyag. Bár rockos elszállások ezúttal sem jellemzik, feltűnő újdonság a vibrálóbbra vett, torzított basszusgitár (az örökzöld Summertime motívumába átúszó The Bones Of You hallatán például PJ Harvey 1995-ös To Bring You My Love albumának hangzása, a slágeres Grounds For Divorce alatt pedig a legutóbbi Muse-anyag, a Black Holes And Revelations is eszünkbe juthat).  
 
A lemezt nyitó Starlings ihletett, légies hangszerelésű, de a szám közben berobbanó fúvósokon túl az album hátralevő részében is még jó néhány alkalommal felkaphatjuk a fejünket a lenyűgöző hangszerelési megoldások kapcsán. A sanzonos, bossa novás An Audience With The Pope-ban vonósok és angyali vokál megy szembe a zongorás sasszéval és a finoman beremegő basszussal, az ábrándos Weather To Fly észrevétlenül beúszó fúvósokkal nyűgöz le, a gitáros-énekes Richard Hawley-val (lásd: Lady's Bridge) közösen írt és előadott The Fix pedig leginkább a Tindersticks-féle bumfordi melankólia legjobb példája. Érdemes megemlíteni, hogy a billentyűs Craig Potter töltötte be a produceri posztot is – és abbéli minőségében is remek munkát végzett.  
 
A záró Friend Of Ours (akárcsak A ritkán látott srác lemezcím) egy zenekarhoz közel álló, 2006-ban elvesztett barát emléke előtt tiszteleg, de az emberi kötődések amúgy is a lemez fő témáját jelentik (az Elbow több tagja apává lett az elmúlt évek során). Ezek mellett a turnéról való hazatérés, a szeretett város iránti érzések bukkannak fel leginkább a szövegekben, így az előző lemezén hasonló témát körüljáró Doves együttessel való rokonság csak tovább erősödött (The Loneliness Of A Tower Crane Driver, On A Day Like This). 
 
Az Elbow megtartotta jó szokását és ezúttal is az előzőnél még jobb albummal rukkolt elő – és ez bizony már magabiztosan a legjobbak szintje.