A prog-rockot modern popzenei környezetben rehabilitáló Muse 2007. június 16-án és 17-én a világ második legnagyobb stadionjában, az újjáépített Wembley Stadiumban játszott, mindkétszer telt ház, összesen mintegy 150 ezer ember előtt, és a dupla koncertről készült dupla kiadvány mind zeneileg, mind vizuálisan kiemelkedő, nehezen felejthető (a hárfát asszociáló HAARP cím a tudományosan hangzó High Frequency Active Auroral Research Program rövidítése). A HAARP újabb bizonyíték arra, hogy Matthew Bellamy és két társa sokoldalú tehetségek, akik nemcsak zseniális dalokat írnak, de virtuóz módon elő is tudják őket adni (élőben egy negyedik zenész segíti őket, és egyszer-egyszer feltűnik mellettük egy trombitás is). A koncertprogram leginkább az utolsó két sikerlemez anyagára koncentrál, elsöprő erejű kezdéssel (a Knights Of Cydonia, Hysteria és Supermassive Black Hole kislemezsikerek triumvirátusával és az őket követő Map Of Problematique-kal), majd a továbbiakban is rendkívül erős szerkezeti ívvel: a kötelező slágerektől (Starlight, Time Is Running Out, New Born, Stockholm Syndrome) az elborult dzsemmeléseken és az finom, visszafogott, akusztikus gitáros Unintendeden át a záró Take A Bow-ig minden egyes hang a helyén van, és a DVD-n ráadásként kapott látvány is elképesztő: a monumentális színpadkép és -technika (illetve a Blackout alatt a héliumgömbbel felemelkedő légtornászok produkciója) mind-mind hozzájárul a Muse-hatás növeléséhez. 
 
A zenekar mindkét koncerten 22-22 számot játszott – az első napi programból 72 percben 13 dal hallható a CD-n, míg a második napi fellépésről kiválogatott 18 dal alkotja a DVD-re került koncertfilmet (csak összevetésként: a turné budapesti állomásán 15 számos műsort kaptunk). A kiadvány összeállításakor sajnos több izgalmas darab kiesett (az első napról olyan – a másnapi programban nem szereplő – számok is, mint a City Of Delusion, a Citizen Erased, vagy a Man Of Mystery című Shadows-feldolgozás, míg a második napról például a Forced In című 1999-es B-oldal, illetve az első ráadásblokk záró slágere, a Bliss), és ez főleg a DVD és CD közti nagy átfedés miatt kissé zavaró: pont a két koncertprogram közti négyszámos eltérést nem használták ki a szerkesztők (sőt a mindkét napon előadott Sunburn nem kapott helyet egyik formátumon sem). A CD-ről ráadásul teljesen lehagyták a „zongorás blokkot” (amiben például a Hoodoo és a nagysikerű Feeling Good feldolgozás is elhangzott), ezzel annak a koncertanyagnak az íve sérült is. A DVD-n szerencsére ez a blokk is látható-hallható, így a koncertfilmen lényegében teljes az élmény. 
QQQQQ 
 
EXTRÁK 
 
A DVD-n a koncertfilm melelőkészületeket és a koncert technikai hátterét bemutató 12 perces dokumentumfilmecske (melyben egy-egy pillanatra feltűnnek az előzenekarok is, köztük a Streets, a Dirty Pretty Things, a Biffy Clyro és a My Chemyical Romace), illetve egy fotógaléria, melynek 30 képe zenés diavetítésként és kézi vezérléssel ugrálva egyenként is megtekinthető. A különleges papírtokos deluxe kiadás díszdobozában a 16 oldala borítófüzet mellett helyet kapott három „pezsgőalátét” is egy-egy koncertfotóval a zenekar tagjairól. És persze ha a jóval bővebb játékidejű DVD-t számítjuk a kiadvány fő korongjának, akkor extrának tekinthetjük magát a CD-t is. 
QQQ 
 
2008  Hossz: 99 perc  Kiadó: Warner  Hang: angol 5.1 DTS