Az 1992 őszén zömében még tizenéves tagsággal induló, végleges felállását 1993-ban elnyerő Cardigans kvintett 1994 és ’98 között négy albummal írta be magát a könnyűzene nagykönyvébe: az eleinte csak Svédországban (és Japánban) megjelent Emmerdale és a (nemzetközi kiadásában az Emmerdale néhány kulcsdalát is tartalmazó) Life hatvanas éveket idéző hamvas-bájos retro-popja után a First Band On The Moon már modernebb hangzásokat is kínált (ezen szerepelt a Romeo + Júlia film betétdalaként világsztárságot meghozó Lovefool című puha diszkósláger), a Gran Turismo pedig már főleg azokat (a korábbi analóg felvételek után ezt a lemezt már digitális stúdiótechnikával rögzítette a zenekar briliáns producere, a később a Franz Ferdinandot is sikerre segítő Tore Johansson). A Tom Jonesszal felvett Talking Heads-feldolgozás, a Burning Down The House után a Cardigans tagjai egy időre szétszéledtek, és csak fél évtizeddel később tértek vissza, de a bevezetőben említett két albummal már nem sikerült visszaállítniuk kilencvenes évekbeli népszerűségüket és milliós eladásaikat. 
 
Bár a Cardigans e pillanatban nem aktív (az Amerikában élő Nina Persson énekesnő, aki 2007-ben a Manic Street Preachers Send Away The Tigers albumán is feltűnt egy nagysikerű duettel, inkább A Camp nevű saját projektjének második anyagán dolgozik), a svéd kvintett tagjai indulásuk 15. évfordulóján összeállítottak egy Best Of lemezt, és vicces jegyzeteket is írtak a dalokhoz. A kronologikus sorrendben haladó slágerválogatásra minden albumról két-három kislemezdal, plusz egy-egy további zenekari vagy közönségkedvenc szám került, de hallhatjuk Az élet sója (A Life Less Ordinary) filmzenelemezre készített felvételt (War) és a legvégén a már említett Tom Jones-kollaborációt is. Ez a csurig pakolt – 79 perces – CD kellően átfogó pályaáttekintést nyújt (a karriernyitó Rise & Shine-ból az 1994-es eredeti hallható, nem a nemzetközi sikert arató feljavított 1995-ös verzió, és a listákra jutott kislemezdalok közül csak a Your New Cuckoo hiányzik), de azt sajnálhatjuk, hogy új vagy eddig kiadatlan szerzemény nem került a korongra.  
 
A kiadványból érdemes a dupla verziót választani, ahol a szintén csurig pakolt – szintén 79 perces – második CD-n a B-oldalakon kikötő szerzemények (köztük a legelső 1993-as demók), a soralbumok regionális kiadásaira tett bónuszdalok és különféle válogatásokon publikált felvételek (például a zenekar első „digitális” dala, az X-akták mozifilmhez adott Deuce), illetve eltérő dalváltozatok szerepelnek (például a Lovefool és Carnival című slágerek lassú minimálverziói – ez utóbbi a Cardigans zeneszerzőjének, a gitáros Peter Svenssonnak az énekével!). Ezekkel – és a hozzájuk írt kommentárokkal – együtt már tényleg igazán alapos Cardigans-életműáttekintést kapunk (beszédes tény, hogy az Gran Turismo felvételei idején már nem maradtak plusz dalok B-oldalas használatra), csupán azt sajnálhatjuk, hogy nincsenek itt mutatóba Nináék finom hard rock feldolgozásai (például a seregnyi Ozzy-átiratuk közül az a capella előadott Mr. Crowley, vagy a bossa nova hangulatba átemelt Thin Lizzy-féle The Boys Are Back In Town, amelyek a tíz évvel ezelőtti The Other Side Of The Moon ritkaságválogatásukról bezzeg nem hiányztak).