(Columbia / Sony BMG)
A Fugees felbomlása óta – és rövidéletű visszatérése közben – messze Wyclef Jean volt a legaktívabb az 1996-os The Score albummal világsztárrá lett hiphop trióból. Az 1972-es születésű multiinstrumentalista-producer-dalszerző-énekes-rapper eklektikus szólóalbumai (The Carnival – 1997, The Ecleftic – 2000, Masquerade – 2002, The Preacher`s Son – 2003) stabil színvonalon, megbízhatóan érkeztek, még kreol nyelvű karibi stíluskavalkádos kitérője, a 2004-es Welcome To Haiti – Creol 101 is jól sikerült. A 2007 legvégére elkészült, címében a szólódebütálásra utaló hatodik sorlemez igazi sztárparádés visszatérés lett, olyan extra vendégekkel, mint Norah Jones, Paul Simon vagy a System OF A Downból Serj Tankian.
A Fugees felbomlása óta – és rövidéletű visszatérése közben – messze Wyclef Jean volt a legaktívabb az 1996-os The Score albummal világsztárrá lett hiphop trióból. Az 1972-es születésű multiinstrumentalista-producer-dalszerző-énekes-rapper eklektikus szólóalbumai (The Carnival – 1997, The Ecleftic – 2000, Masquerade – 2002, The Preacher`s Son – 2003) stabil színvonalon, megbízhatóan érkeztek, még kreol nyelvű karibi stíluskavalkádos kitérője, a 2004-es Welcome To Haiti – Creol 101 is jól sikerült. A 2007 legvégére elkészült, címében a szólódebütálásra utaló hatodik sorlemez igazi sztárparádés visszatérés lett, olyan extra vendégekkel, mint Norah Jones, Paul Simon vagy a System OF A Downból Serj Tankian.
Wyclef első szólómunkája több mint kétmillió példányban fogyott, az ezredfordulón ő számított a kommersz rap vezető producerének, ám pozícióját azóta mások vették át (az analógiákat tekintve leginkább Will.i.am a Black Eyed Peasből, no meg persze Kanye West), eladásai pedig jócskán visszaestek. Lemezeinek színvonala azonban nem, és személye továbbra is tiszteletnek örvend a pályatársak szemében, sőt 2006-ban Shakirával bizonyította, hogy még mindig képes világslágert alkotni (Hips Don’t Lie), úgyhogy a Fugees 2005-2006-os visszatérési kísérletének kudarca után logikus lépésként Wyclef újra saját produkciójával ugrott elő, ismét teljes fegyverzetben. Az egy évtizeddel korábbi szólóbemutatkozást címében is folytató Carnival Vol. II – Memoirs Of An Immigrant nagyszabású lemez, szinte mindegyik dalában egy-egy világsztárral, a szokásos „e-clef-tikus” – hiphopot, rockot, popzenét, soult, dzsesszt, karibi stílusokat elegyítő – megszólalással. Tematikáját tekintve a korongon az egykor Haitiből menekült rapper-producer visszaemlékezései vegyülnek a jelenlegi emigrációs hullámhoz kapcsolódó kommentárokkal.
Az album nem lép túl a várakozásokon, a megbízható minőséget, az élvezetes egyórás szórakozást, plusz a humánus gondolatokat szállítja, ám mindezt sokkal jobban teszi, mint például Will.i.am a legutóbbi szólólemezén (Songs About Girls – 2007). A ringatózó Sweetest Girl (Dollar Bill) kislemezdalban Akon és Lil’ Wayne osztja Wyclef mellett, a rockos és reggae-s témák között ingázó Riot a System Of A Down-frontember Serj Tankian és Sizzla vendégszerepel (majd ez utóbbi egyedül is visszatér a Welcome To The Eastben), T.I. és Shakira kölcsönöket törleszt (az előbbi Slow Downban, az utóbbi a King & Queenben), Paul Simon feltűnése kisebb meglepetés az akusztikus gitárt preferáló Fast Carban, Mary J. Blige pedig a menekültléttel kapcsolatos érzelmi húrokat pengető What About The Babyben énekel. Chamillionaire ezúttal bollywoodi alapokon bizonyítja, hogy bámulatos nyelvpörgető (Hollywood Meets Bollywood), a zongorista-énekesnő Norah Jones viszont egy saját stíljébe illő dalban duettezik (Any Other Day). A sokaknak (a már emlegetett Will.i.am mellett például a befutás előtt álló R&B-énekesnőnek, Melissa Jiméneznek is) mikrofont passzoló 13 perces 13. számban érkezik a végső bizonyíték: úgy látszik, hősünk bármikor képes megnyomni magában egy karnevált beindító gombot (a Touch Your Button Carival Jam záródal és a levezető outro után a nálunk kapható nemzetközi kiadáson még két bónuszdal is helyet kapott).
A fenti pozitívumok ellenére a Carnival Vol. II az eladások tekintetében mégsem nyitott túl fényesen – ezek szerint ma már a jól csengő név, a sok sztárvendég és a nívós popzene sem garancia a biztos sikerre.
Az album nem lép túl a várakozásokon, a megbízható minőséget, az élvezetes egyórás szórakozást, plusz a humánus gondolatokat szállítja, ám mindezt sokkal jobban teszi, mint például Will.i.am a legutóbbi szólólemezén (Songs About Girls – 2007). A ringatózó Sweetest Girl (Dollar Bill) kislemezdalban Akon és Lil’ Wayne osztja Wyclef mellett, a rockos és reggae-s témák között ingázó Riot a System Of A Down-frontember Serj Tankian és Sizzla vendégszerepel (majd ez utóbbi egyedül is visszatér a Welcome To The Eastben), T.I. és Shakira kölcsönöket törleszt (az előbbi Slow Downban, az utóbbi a King & Queenben), Paul Simon feltűnése kisebb meglepetés az akusztikus gitárt preferáló Fast Carban, Mary J. Blige pedig a menekültléttel kapcsolatos érzelmi húrokat pengető What About The Babyben énekel. Chamillionaire ezúttal bollywoodi alapokon bizonyítja, hogy bámulatos nyelvpörgető (Hollywood Meets Bollywood), a zongorista-énekesnő Norah Jones viszont egy saját stíljébe illő dalban duettezik (Any Other Day). A sokaknak (a már emlegetett Will.i.am mellett például a befutás előtt álló R&B-énekesnőnek, Melissa Jiméneznek is) mikrofont passzoló 13 perces 13. számban érkezik a végső bizonyíték: úgy látszik, hősünk bármikor képes megnyomni magában egy karnevált beindító gombot (a Touch Your Button Carival Jam záródal és a levezető outro után a nálunk kapható nemzetközi kiadáson még két bónuszdal is helyet kapott).
A fenti pozitívumok ellenére a Carnival Vol. II az eladások tekintetében mégsem nyitott túl fényesen – ezek szerint ma már a jól csengő név, a sok sztárvendég és a nívós popzene sem garancia a biztos sikerre.
Linkek
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek





