A kiadvány segítségével akár azt a kérdést is megválaszolhatjuk, hogy vajon Watersnél vagy Gilmournál szól-e jobban a Time. Hogy igazságosak legyünk: mindkettejüknél nagyon jól szól, ám sajnos azt is hozzátehetjük, hogy mindkettejüknél meglehetősen üresen. Watersszel szemben Gilmour legalább egy elkészült új lemez kapcsán koncertezett, s ennek a 32 állomásos 2006-os turnénak a három londoni fellépéséből állt össze a film anyaga. Két és fél óra közönségkényeztető audio-orgia, mely az 1973-as The Dark Side Of The Moon album nyitányával kezdődik (az viszont meglehetősen sután hat, hogy a Speak To Me/Breathe/On The Run/Time dalciklusból kimarad az instrumentális On The Run), majd elhangzik az aktuális On An Island teljes anyaga, úgy, hogy a dalsorrend is csak egyszer változik a lemezhez képest. A koncert második felében mind a Pink Floyd klasszikus korszakából (Fat Old Sun, Echoes, Shine On You Crazy Diamond, Wish You Were Here), mind Waters nélküli kései periódusából kerülnek elő dalok (Coming Back To Life, High Hopes), illedelmesen, különösebb meglepetések nélkül. Az viszont több mint meglepő, hogy egy Gilmour-szólókoncerten a gitáros-énekes három szólólemeze közül az első kettőről (a címnélküli 1978-asról és az 1984-es About Face-ről) egy hang sem hangzik el, pláne, hogy két nagyszerű albumról van szó. 
 
Akárcsak az On An Island stúdiófelvételén, ezeken a londoni fellépéseken is harmóniavokált énekel David Crosby és Graham Nash, továbbá Robert Wyatt is elfújja a Then I Closed My Eyes című dalban ugyanazt a kornettszólamot, amit a lemezen. Az egyetlen extra dal a Crosby-Nash páros visszatérésekor hangzik el: az a capella előadott Find The Cost Of Freedomot Gilmour úgy konferálja be, hogy „az ő egyik régi számuk”, bár ez csak részben igaz (eredetileg valóban egy Crosby, Stills, Nash & Young-lemezen szerepelt, de mégiscsak Stephen Stills-szerzeményről van szó). Az igazi sztárvendég persze David Bowie, aki a koncertfelvételről kislemezre is kimásolt Arnold Layne-ben duettezik Gilmoural (és tiszteleg Syd Barrett előtt), majd a gitárszólóval nyolcpercesre nyújtott záró Comfortably Numbban is ő énekli Waters részeit. Szép anyag, megbízható anyag, de néha bizony unalmas anyag. Szigorúan csak keményvonalas Gilmour-rajongóknak! 
QQQ 
 
EXTRÁK 
 
A második korongra elképesztő mennyiségű extra került. Majdnem félórányi további felvétel a Royal Albert Hall-koncertek másik két napjának műsorából, bő félórányi az On An Island BBC-nek rögzített lemezbemutatójáról, ötpercnyi dzsemmelés egy fészer-próbahelyről a környék képeivel, egy akusztikus gitáros Syd Barrett-feldolgozás a nyári turnéról, fekete-fehérben (Dark Globe), egy ősrégi Pink Floyd-darab előadása az Abbey Road stúdióban rögzített műsorból (Astronomy Domine) és egy új Gilmour-dal egy másik tévés session felvételeiből (This Heaven), továbbá az aktuális stúdióalbum izgalmasnak cseppet sem nevezhető két klipje (On An Island, Smile). Aztán három dokumentumfilm: egy minden részletre kiterjedő klasszikus turnéfilm, melynek során a legjobb a fantasztikus koncerthelyszíneket látni, de Gilmour és Roger Waters kissé feszélyezett találkozásának is tanúi lehetünk (46 perc), egy túlzottan is precíz anyag az On An Island lemezfelvételéről (17 perc) és egy rövidfilm az amerikai turné színfalak mögötti történéseiről (5 perc). Három rejtett videó, köztük az Echoes akusztikus változta (mely a Dark Globe után következik és akkor érhető el, ha külön a menüből választjuk ki a dalt). Fotógaléria kábé 60 képpel, a DVD papírtokjában pedig egy fényképekkel, relikviákkal, újságcikkekkel gazdagon illusztrált 20 oldalas füzet. 
QQQQQ 
 
2007  Hossz: 152 perc  Kiadó: EMI  Hang: angol 5.1  Feliratok: angol, német, francia, spanyol, portugál, olasz, holland, lengyel