Az eddig kiadatlan, döntően akusztikus hangszerelésű dalokat tartalmazó EP első ránézésre valóban nem sok jót ígér minimalista, hirtelen összecsapott hatást keltő borítójával, különösen a visszatérő nagylemez elszomorító eredményeivel a tudatban (a Zeitgeist, bár az Egyesült Államokban már elérte az aranylemez státuszt, a Pumpkins eddigi legalacsonyabb példányszámban fogyó albuma). Az is már első pillantásra nyilvánvaló, hogy az amerikai tradíciók szatírájaként tekintett ikonikus 1930-as Grant Wood-festménytől kölcsönzött American Gothic cím a Zeitgeist nagylemezen megkezdett politikus hangvételbe, a mai USA kritikus ábrázolásának koncepciójába próbál illeszkedni (ha még emlékszünk, a 2007-es album borítófüzetében a tengerbe süllyedő Szabadságszobor címlapképe mellett helyett kapott többek között Paris Hilton fotója is, hátérben egy atomfelhővel). 
 
Maga az EP valójában a már Corgan szólókoncertjein is játszott – és az aktuális Smashing Pumpkins-turnén is rendszeresen elhangzó – The Rose March publikálásának apropójaként született, s a nyitódal mellé további három szerzemény, az Again, Again, Again (The Crux), a Pox és a Sunkissed került beválogatásra. A több hallgatás után erősen fülbemászóvá váló négy-öt perc körüli dalocskák a Smashing Pumpkins feloszlása előtt felvett Machina és Machina II albumokon feltünedező, dallamos, Jimmy Chamberlin jellegzetes pergő dobjátékával fémjelzett, halkabb akusztikusból induló és szárnyaló intenzitásba átcsapó számok vonulatába tartozik (ilyen volt a 2000-es albumon a Try, Try, Try kislemezdal és a Wound, vagy különösen a Greatest Hits válogatáson publikált legutolsó dal, az Untitled). A sokak által irritálónak és tenyérbemászónak tartott Billy Corgan itt is hozza ugyanazt a régi formáját (a már említett The Rose March sorainak végén elnyávogott „ó”-k még a szokásosnál is hátborzongatóbbak), miközben a dalszövegek – amolyan tipikus Corgan-módon – ugyanúgy tele vannak a szerelem, a kesergés, a csábító önsajnálat és a hiábavaló áhítozás képeivel, s mindez egyszersmind felidézi, ha csak egy kis időre is, azt a régi Smashing Pumpkins-hangulatot, ami olyan biztos menedéknek tűnt a világ elől sok Pumpkins-fanatikus tinédzseréveiben, és amire mindig elnéző mosollyal gondolhatnak majd vissza.