A Turin Brakesszel kapcsolatban a megbízhatóság azt is jelenti, hogy az egyszerűségük ellenére is remekbeszabott dalokon és a jól felismerhető hangzásvilágon túl Ollyék igyekeznek mindig egy kicsit mást is nyújtani. A teljesen önállóan rögzített, döntően akusztikus első lemez után Kaliforniában, a neves Tony Hofferrel vették fel a folytatást, mely több elektromos gitárt tartalmazott, dúsabb hangszerelésű és kissé sötétebb lett elődjénél. A harmadik albumot megint otthon, külső segédlet nélkül, kettesben játszották fel, és ismét melengetőbb, vidámabb dalokat sorakoztatott. Most ismét egy neves segítővel dolgoztak, Ethan Johns producerrel (Ryan Adams: Gold, 29, Rufus Wainwright: Poses, Kings Of Leon: Because Of The Times, Crowded House: Time On Earth stb.), és a JackInABoxot jellemző játékos billentyűs futamok, többféle dalstílus és emelkedettség helyett ezúttal a kidolgozottabb zenekari megszólalás és a komolyabb, még inkább személyes hangvétel dominál (ez utóbbiban alighanem az is közrejátszott, hogy Paridjanian időközben apa lett). Továbbra is a két akusztikus gitár jelenti általában a szerzemények zenei vázát, de a hangszerelés kissé rockosabb, a dalokra húzott borítást ezúttal mívesebb – főleg a vonóskörítésnek köszönhetően. A Dark On Fire szerzeményeiről többször beugrik a Starsailor-féle dad rock, sőt néha a Coldplay-iskola epikus daltípusa is, ám ekkor egy-egy nyersebb megoldás, vagy melankolikusabb refrén rendre visszaránt minket a szokásos Turin Brakes-világba – Olly és Gale még mindig tudják a titkát annak, hogyan kerüljék el az epikus-bombasztikus popzene csapdáját. 
 
(A Dark On Fire limitált, dupla kiadásban is kapható, ahol bónuszkorong a Something Out Of Nothing című EP, öt további számmal).