Klaus az utóbbi években kicsit félrerakta saját projektjét, és egy bájos ifjú énekesnő, Valérie Sajdik társaságában megalapította a Saint Privat duót, ami később zenekarrá bővült a sok koncertfelkérés következtében. Ez a formáció zeneileg eltávolodott a Waldeck által korábban játszott stílusoktól, viszont az easy listening, lounge, bossa háromszögben elég nagy sikereket ért el. Két Saint Privat-album (Riviera – 2004, Superflu – 2006) és a hozzájuk kapcsolódó turnék után hősünk visszatért saját korábbi projektjéhez, de úgy tűnik, közben rákapott az együttzenélés ízére, így maga mellé vett egy egész sereg muzsikust az új Waldeck-anyag összerakásához. A Saint Privatból magával hozta a gitárost, a dobost és a bőgőst, de rajtuk kívül is bevont még jó néhány közreműködőt, például a szintén bécsi Klein Records egyik ászát, Albin Janoska zongoristát, sőt egy komplett fúvósszekciót is. Az énekesekkel megint szerencséje volt: az előző két albumán is közreműködő két vendéghang, az Incognitóból ismert Joy Malcolm és a vicces orgánumú Brian Amos mellé most beszállt egy osztrák művésznő, Zeebee is, aki öt dalt dobott fel hangjával. A zene magán viseli a korai Waldeck-számok dub hangzását és a Saint Privat könnyedségét is, de alapvetően mégis más. A szving és a tangó a meghatározó az egész albumon, valahol félúton két másik jeles osztrák előadó, a Fatima Spar und die Freedom Fries és Parov Stelar zenei világa között, és legalább olyan kellemes hallgatnivaló a Ballroom Stories is, mint az említettek lemezei.