2007. július 15-én este élőben szólal meg Zamárdiban a Sabotage, a most debütáló Balaton Sound fesztivál utolsó napjára ugyanis egy igazi kultikus zenekar, a Beastie Boys érkezik hozzánk. A To The 5 Boroughs album és a Solid Gold Hits slágerválogatás hiphopja után a New York-i trió a napokban egy instrumentális soul-dzsessz-funk-rock lemezzel jelentkezett The Mix-Up címmel. A már több mint negyedszázada működő – hardcore punkkal induló, de az élő hangszerekhez a nagysikerű rapperkarrier közben is vissza-visszatérő – együttesből a politikai aktivistaként is jól ismert Adam Yauch, azaz MCA válaszolt a kérdéseinkre.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
– A legutóbbi lemezeteken, a 2004-es To The 5 Boroughs albumon egyértelműen több politika volt, mint bármelyik korábbi munkátokon. Mi a helyzet a napokban megjelent The Mix-Up anyagával? Ezen a lemezen egyáltalán nincs szöveg...
– Ez most csak és kizárólag a zenéről szól. Persze az érzéseinkről is, de itt most nem a politikára gondolok, mert nehéz lenne politikusnak titulálni egy instrumentális lemezt. Néha ki kell mondanom azt, amit a politikával kapcsolatban érzek, de sokszor olyan jó érzés nem gondolni a politikára, és egyszerűen csak játszani. Ez a lemez mindenképpen az utóbbi kategóriába sorolható.
– Kik hatottak rátok az új album elkészítése közben?
– Túl sokan vannak ahhoz, hogy most itt mindenkit megemlítsünk, de azt mondanám, hogy leginkább a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig tartó periódus zenéiről van szó. Dub lemezek mindenképpen, mint például Lee Perry (Lee ”Scratch” Perry jamaikai zenész-producer, a reggae és a dub egyik úttörője – a szerk.) vagy King Tubby (jamaikai hangmérnök, a remix feltalálója) zenéje. Szintén fontos hatás volt még a bossa nova felől Jobim (Antonio Carlos Jobim legendás brazil zenész, akinek The Girl From Ipanema című szerzeménye 1963-ban világsláger lett Astrud Gilberto énekével), illetve Jorge Ben (Jorge Ben Jor, brazil popzenész, a Mas Que Nada című örökzöld szerzője, a szambát soul-funkkal keverő szamba-rock atyja). Sokat hallgattuk még Jimmy Smith-t (amerikai zenész, a Hammond orgona virtuóza, a soul-dzsessz egyik atyja), a Silver Apples (a hatvanas évek végén pszichedelikus elektronikus zenét játszó New York-i duó) és a Can (a krautrock néven emlegetett hatvanas évek végi, hetvenes évekbeli német experimentalista irányzat egyik legfontosabb együttese) lemezeit.
– És a mai együttesek vagy zenészek közül kiknek a lemezeit hallgatjátok? Vannak olyanok, akikkel szívesen dolgoznátok együtt?
– Én főként régebbi zenéket hallgatok, aktuális zenekarok nem igazán fognak meg. Szóval nem is jut most eszembe olyan, akivel olyan nagyon együtt szeretnék dolgozni.
– Slágereitek mellett van jó néhány klasszikussá vált klipetek is. Tudjátok már, milyen lesz a következő videótok?
– A mostani The Mix-Up albumon rengeteg a filmzenei hatás, ezért most egy teljes hosszúságú kísérőfilmen dolgozunk hozzá. Nagyon ász lesz…
– Még tinédzserként alapítottátok a Beastie Boyst, több mint huszonöt éve folyamatosan jelen vagytok a világ zenei életében, és soha még csak fel sem röppent olyan hír, hogy valamelyikőtök ki akarna szállni a zenekarból. Mike D, Adrock és te tényleg ennyire közel álltok egymáshoz, vagy csak ilyen komolyan veszitek a Beastie Boyst?
– Hasonló a zenei ízlésünk, és jól kijövünk egymással, ezért tudunk még mindig ilyen jól együtt lógni és együtt zenélni.
– Hogyan képzelitek el a jövőtöket? Mi lesz veletek és az együttessel újabb huszonöt év múlva?
– Fogalmam sincs, mi lesz velünk huszonöt év múlva. Majd megyünk a fülünk után…
– Van kedvenc Beastie Boys-számod az eddigi életművetekből?
– Kedvenc számom nincs, vannak viszont olyan dalok, amiket szívesebben játszom élőben, mint más számokat. Jó buli olyan dalokat játszani, melyek nagyon megmozgatják a közönséget – ilyen például a So What ’Cha Want vagy a Sabotage. De ott van még a Sabrosa vagy a Something’s Got To Give is – ezeket is nagyon szeretem játszani a koncertjeinken. A punk számaink is tök jók élőben. A zenénkben egyébként az a jó, hogy különböző stílusokat keverünk egymással – ha csak egyfajta zenét játszanánk, egy idő után unalmassá válna.
– Néhány nap múlva a Balaton Sound fesztiválon léptek fel nálunk. Mire számíthatnak tőletek magyar rajongóitok a koncerten?
– Megmondom inkább azt, hogy én mire számítok tőlük. Először is: öltözzenek fel szépen, lehetőleg mod stílusban (a modernizmus szóból származó szubkultúra, ami az ötvenes évek végén jelent meg Londonban és a hatvanas évek közepéig virágzott, olyan zenekarokkal, mint a Who, a Kinks és a Small Faces, de még a hetvenes évek végén is újra divatba jött Jam együttesnek és társaiknak köszönhetően – a szerk.). A fiúk vegyenek fel öltönyt, a lányok nyári ruhában vagy szoknyában jöjjenek! Senki se merészeljen tornacipőben, sortban meg pólóban megjelenni! A szandál szintén tilos! Ez most nem egy Grateful Dead-koncert lesz…
– Ez most csak és kizárólag a zenéről szól. Persze az érzéseinkről is, de itt most nem a politikára gondolok, mert nehéz lenne politikusnak titulálni egy instrumentális lemezt. Néha ki kell mondanom azt, amit a politikával kapcsolatban érzek, de sokszor olyan jó érzés nem gondolni a politikára, és egyszerűen csak játszani. Ez a lemez mindenképpen az utóbbi kategóriába sorolható.
– Kik hatottak rátok az új album elkészítése közben?
– És a mai együttesek vagy zenészek közül kiknek a lemezeit hallgatjátok? Vannak olyanok, akikkel szívesen dolgoznátok együtt?
– Én főként régebbi zenéket hallgatok, aktuális zenekarok nem igazán fognak meg. Szóval nem is jut most eszembe olyan, akivel olyan nagyon együtt szeretnék dolgozni.
– Slágereitek mellett van jó néhány klasszikussá vált klipetek is. Tudjátok már, milyen lesz a következő videótok?
– A mostani The Mix-Up albumon rengeteg a filmzenei hatás, ezért most egy teljes hosszúságú kísérőfilmen dolgozunk hozzá. Nagyon ász lesz…
– Még tinédzserként alapítottátok a Beastie Boyst, több mint huszonöt éve folyamatosan jelen vagytok a világ zenei életében, és soha még csak fel sem röppent olyan hír, hogy valamelyikőtök ki akarna szállni a zenekarból. Mike D, Adrock és te tényleg ennyire közel álltok egymáshoz, vagy csak ilyen komolyan veszitek a Beastie Boyst?
– Hasonló a zenei ízlésünk, és jól kijövünk egymással, ezért tudunk még mindig ilyen jól együtt lógni és együtt zenélni.
– Hogyan képzelitek el a jövőtöket? Mi lesz veletek és az együttessel újabb huszonöt év múlva?
– Fogalmam sincs, mi lesz velünk huszonöt év múlva. Majd megyünk a fülünk után…
– Van kedvenc Beastie Boys-számod az eddigi életművetekből?
– Kedvenc számom nincs, vannak viszont olyan dalok, amiket szívesebben játszom élőben, mint más számokat. Jó buli olyan dalokat játszani, melyek nagyon megmozgatják a közönséget – ilyen például a So What ’Cha Want vagy a Sabotage. De ott van még a Sabrosa vagy a Something’s Got To Give is – ezeket is nagyon szeretem játszani a koncertjeinken. A punk számaink is tök jók élőben. A zenénkben egyébként az a jó, hogy különböző stílusokat keverünk egymással – ha csak egyfajta zenét játszanánk, egy idő után unalmassá válna.
– Néhány nap múlva a Balaton Sound fesztiválon léptek fel nálunk. Mire számíthatnak tőletek magyar rajongóitok a koncerten?
– Megmondom inkább azt, hogy én mire számítok tőlük. Először is: öltözzenek fel szépen, lehetőleg mod stílusban (a modernizmus szóból származó szubkultúra, ami az ötvenes évek végén jelent meg Londonban és a hatvanas évek közepéig virágzott, olyan zenekarokkal, mint a Who, a Kinks és a Small Faces, de még a hetvenes évek végén is újra divatba jött Jam együttesnek és társaiknak köszönhetően – a szerk.). A fiúk vegyenek fel öltönyt, a lányok nyári ruhában vagy szoknyában jöjjenek! Senki se merészeljen tornacipőben, sortban meg pólóban megjelenni! A szandál szintén tilos! Ez most nem egy Grateful Dead-koncert lesz…
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek