A zenéket 2005-ben kezdték komponálni, és még abban az évben bevontak a munkába egy forgatókönyvírót, aki jeleneteket írt a számokhoz. A munkát ezután párhuzamosan, egymást inspirálva folytatták, s bár a film még nem készült el (talán majd egyszer...), a lemez anyaga már teljesen összeállt. A közel egy órában 11 számot tartalmazó korong a „nagyon-nagyon nyugis” kategóriát gazdagítja: melankolikus, főleg zongorára épülő dzsessz és egy kevés downtempo, tipikus filmzenei hangulat tölti ki az egész játékidőt. Az eddigi jól bevált csapat kiegészült egy zongoristával és egy gitárossal: Nic Ramm és Stuart McCallum mindketten elismert figurái az angol dzsessz-színtérnek. A Breathe című első kislemezdalban a legendás fekete amerikai soul énekenő, Fontella Bass énekel, aki a Cinematic-rajongók szívébe már a 2002-es Every Day album idején belopta magát, annak legfontosabb dalával, az All That You Give-vel. A Breathe-ben is nagyon jól teljesít (ami azt illeti az ő énekhangja jobb, érdekesebb, mint maga a zene), ennek örömére hallhatjuk is még egy számban, a Familiar Groundban. Rajta kívül két énekes szerepel, mindegyikük kapott egy-egy saját dalt, egy számot pedig közösen adnak elő. Szép ez a zene, a végletekig kidolgozott és precíz, de az előző két album mégis közelebb engedte, jobban magával ragadta a hallgatót, mint ez a mostani. A Cinematic Orchestra persze elsősorban koncertzenekar (legalábbis akik már látták élőben a csapatot, elismerően nyilatkoztak róluk), s remélhetőleg a Ma Fleur turnéjának keretében tesznek egy kitérőt keletre is, hogy erről a magyar közönséget is meggyőzzék.