(Roadrunner / CLS)
A Machine Head az elmúlt években mély hullámvölgyből küzdötte vissza magát a metál frontvonalába, s nagyon úgy tűnik, hogy a feltámadás lendülete hosszú távon is megmarad, nem kell újabb pozícióvesztéstől tartani. A 2001-es Supercharger jelentette megtorpanást nyugodtan tekintsük egyszeri kisiklásnak, Robert Flynn gitáros-énekes kollektívája új lemezével alighanem a legszkeptikusabb metalistákat is meggyőzi, hogy visszatalált a helyes útra.
A Machine Head az elmúlt években mély hullámvölgyből küzdötte vissza magát a metál frontvonalába, s nagyon úgy tűnik, hogy a feltámadás lendülete hosszú távon is megmarad, nem kell újabb pozícióvesztéstől tartani. A 2001-es Supercharger jelentette megtorpanást nyugodtan tekintsük egyszeri kisiklásnak, Robert Flynn gitáros-énekes kollektívája új lemezével alighanem a legszkeptikusabb metalistákat is meggyőzi, hogy visszatalált a helyes útra.
A Supercharger totális félrelövését követően a Machine Head komoly válságba került, a rajongók egy része faképnél hagyta a floridai zenekart, sőt a gyenge lemezeladások után kiadójuk, a Roadrunner is ajtót mutatott nekik. Innen szép felállni, gondolták Flynnék, és fel is álltak: a 2003-as Through The Ashes Of Empires már újra régi fényében mutatta a kvartettet (és addigra már a kiadó is meggondolta magát), a Blackening pedig még közvetlen elődjénél is ütősebbre sikerült. A megújulás egyik kulcsa a gitáros posztra igazolt új munkaerő, a 2002-ben érkezett Phil Demmel volt, aki Robert Flynn jobbkezeként vett részt az új számok megírásában.
Demmellel minden eddiginél komplexebb, technikásabb és változatosabb lett a Machine Head zenéje, a kőkemény riffek ezúttal is a helyükön vannak, de sokkal több szólót kapunk, mint korábban bármikor, gyakoribbak a váltások a súlyosabb témák és a tempósabb részek között, minden szempontból agyasabb, ötletesebb lett kivitelezés. A sok ötlet már nem is fért el a hagyományos hosszúságú számokban, így a lemezre négy 9-10 perces szerzemény is felkerült – és még így sem nyújtották őket a kelleténél hosszabbra. Amíg a Superchargeren arányt tévesztett, és minden szempontból a modernitásra helyezte a hangsúlyt zenekar, addig most megannyi old school megoldással igyekezett visszatalálni a gyökerekhez, miközben a hangzás nagyon is XXI. századi maradt – úgy tűnik, a Machine Headnél ez a nyerő kombináció!
Demmellel minden eddiginél komplexebb, technikásabb és változatosabb lett a Machine Head zenéje, a kőkemény riffek ezúttal is a helyükön vannak, de sokkal több szólót kapunk, mint korábban bármikor, gyakoribbak a váltások a súlyosabb témák és a tempósabb részek között, minden szempontból agyasabb, ötletesebb lett kivitelezés. A sok ötlet már nem is fért el a hagyományos hosszúságú számokban, így a lemezre négy 9-10 perces szerzemény is felkerült – és még így sem nyújtották őket a kelleténél hosszabbra. Amíg a Superchargeren arányt tévesztett, és minden szempontból a modernitásra helyezte a hangsúlyt zenekar, addig most megannyi old school megoldással igyekezett visszatalálni a gyökerekhez, miközben a hangzás nagyon is XXI. századi maradt – úgy tűnik, a Machine Headnél ez a nyerő kombináció!
Linkek
Kapcsolódó cikkek
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek