Norah Jones elképesztő közönségsikerén túl már azt is elmondhatja magáról, hogy számos pályatársának is példaképéül szolgált: Katie Melua (Call Off The Search, Piece By Piece), Corinne Bailey Rae (Corinne Bailey Rae), Madeleine Peyroux (Half The Perfect World) és még folytathatnánk a névsort. Miben rejlik sikere? Finom, érzéki énekhangjában? Elbűvölő sármjában? Vagy netán abban, hogy ügyesen egyensúlyoz az egyes műfajok között, és képes elhitetni széles közönségrétegekkel, hogy a legkifinomultabb dzsesszes és a legnemesebb folkos, countrys dalgyűjteményeket hallja? Akárhogy is a Not Too Late még alighanem éppen abban az időpontban érkezett, amikor komolyabb változtatások, merészebb stíluskanyarok nélkül garantálható az eddigi siker (legalábbis arányaiban, ugyanis manapság már aligha fog 10 millió fölötti eladásokat produkálni). A Little Willies korong lazasága, vidámsága azért továbblépést sejtetett, ám ezúttal hiába várunk az első két lemez közti némi meglepetést hozó műfajváltásra/módosításra: Jones kisasszony egyelőre megérkezett a maga világába és csak nagyon finoman mozdul tovább belőle. Olyannyira megérkezett, hogy ez az első lemeze, melyen mindegyik dalban legalább társszerző is.
 
Az album címére rímel, hogy ez egy esti korong lett, sőt akár még a túl késő esti kategóriába is belefér. Döntően billentyűsökkel, zongorával, orgonákkal (Wurlitzerrel, Hammonddal), mellotronnal kísért, vonósokkal, trombitával, harsonával, mandolinnal, megtámogatott melankolikus, elmerengő, olykor kifejezetten borús dalok jellemzik az anyagot, a szolid plusz pedig a soulos tónus. A számok egy része csak a kellemes hallgatnivaló emlékét hagyja maga után, nagyobb részük azonban többedszerre kibomlik és megmutatja igazi értékét. Ha az album a Norah In Memphis címet nem is érdemli ki, azért pozitív jelek utalnak arra, hogy a későbbiekben nem kizárt egy ilyen korong lehetősége sem: a Thinking About You című fúvósdús kislemezdal, a Tom Waits-es ízű Sinkin’ Soon, az amerikai zavarodottságot megéneklő My Dear Country és a hangszerelésében is álomszerű Rosie’s Lullaby mind ezt a gyanút erősíti.