A bossa nova és a latin dzsessz elemek tehát már csak nyomokban fedezhetők fel a Lélekvándor dalaiban. Kivételt képez a Mount Everest tiszta tangója, melyben egyúttal visszaköszön az előző album, a Fastasamba utazás-tematikája is. Egészében azonban a színész-énekes Menszátor Héresz Attila vezette zenekar ezúttal a latin vonal helyett más területek felé fordul: a mágia témaköre mellett (melyet az album 13 dala közül leginkább a Péntek 13 és a címadó Lélekvándor szemléltet) a szerelem bűnös, erőszakos oldala jelenik meg – mind tematikailag, mind zeneileg. A Hé, szőke című dalban fojtogatásról, a Klastromballadában gyilkosságról, a Lucyben pedofíliáról esik szó, az Adél (Nimfománia) című dalban pedig az alcímben is jelzett erotikát kísérteties temetői indulóval keverik. 
 
Míg az előző albumon örök témákat jártak körül, itt egészen aktuális dolgok is előkerülnek: a Záróra-dal keringője például a budapesti éjszakába kalauzol, felsorolva egy bizonyos szubkultúra összes ismerős szórakozóhelyét. Habár a dallamok időnként jóval egyszerűbbek, mint azt a Fastasamba idején megszoktuk, a műfaji keveredéseket tekintve a Duende – a legnyilvánvalóbb hazai referenciájának számító Quimbyhez hasonlóan – igazán nyitott zenekar: a Péntek 13-ban rapbetét hangzik el, a Karmareggiben pedig címben is jelzett reggae kerül elő. Ennek megfelelően a vendégművészek is a legkülönfélébb területekről érkeztek: hallhatjuk a neves tangóharmonikást, David Yengibarjant és a Budapest Klezmer Band énekesnőjét, Bíró Esztert is. 
 
Összességében az anyag jóval egyenetlenebb, mint a Fastasamba volt, ami azonban ennek ellenére továbbra is egységbe forrasztja a dalokat, az a költőiség. Ügyes rímek, ellentétek, szójátékok, irodalmi utalások („Most tulajdonképpen én találtam ki / a Szimpla-kertet / Vagy a Szimpla-kert talált ki / engem?”), zene nélkül is zenélő sorok („Csak játsszunk, a gyászunk a nászunk”) teszik a dalszövegeket ismét versekké. 
 
 
(A Lélekvándor lemezbemutató koncertjére 2006. december 14-én kerül sor a budapesti After Music Klubban.)