Tulajdonképpen nem egy teljesen elfeledett hatvanas-hetvenes évekbeli zenésznagyságot kellett a süllyesztőből elővarázsolnia will.i.amnek, hiszen Mendes a mai napig aktívan zenél (igaz, hogy új sorlemezt már majdnem egy évtizede nem jelentett meg, de legutóbbi kísérőzenekara például karibi hiphop ritmusokon szórakoztatta a szerencséseket). A bossa nova és a latin dzsessz berobbanása idején jó helyen (Antonio Carlos Jobim oldalán) tartózkodó zenész a hatvanas évek második felétől Brasil ’66 nevű zenekarával exportképes popköntösbe csomagolta a bossa novát, sőt egyes számítások szerint az elmúlt bő négy évtizedben ő adta el a legtöbb lemezt Dél-Amerikában. De hogy egy közelebbi munkáját is említsünk, szerepelt a Black Eyed Peas 2003-as lemezén, az Elephunkon is (a Sexy című dalban zongorázott).  
 
Az egykor oly felkapott hangszerelő/zongoristát egy mostanság felkapott hiphop producer segítségével mégiscsak sokan megismerhetik, és ez mindenképp jó dolog. Az pedig csak a plusz, hogy a sztárvendégek (Erykah Badu, India.Arie, Jill Scott, Stevie Wonder, Justin Timberlake, John Legend, Q-Tip és egyéb BEP-, Jurassic 5- és Roots-tagok) seregét felvonultató, Mendes billentyűsjátéka által lazán összefogott, könnyeden hiphopos, bossás, soulos, reggae-s Timeless nagyon szórakoztatóra sikeredett. A régi klasszikusok (Mas Que Nada, Berimbau/Consolacao, E Menina) és a direkt erre az alkalomra írt új szerzemények együttes színvonala ugyan nem egyenletes, de annyira végig hibatáron belül marad a korong, hogy tökéletesen lehessen vele felidézni egy soha meg nem valósult, képzeletbeli trópusi nyaralást.