A nevét egy Duran Duran-kalózfelvételtől kölcsönző Lostprophets együttes 1997-ben alakult egy dél-walesi kisvárosban, Pontypriddben. Néhány éves „demókorszak” után 2000-ben jelent meg első lemezük, a Fake Sound Of Progress, amely Nagy-Britanniában az Amerikából átcsapott nu metal hullám kellős közepén úgy aratott nagy sikert, hogy valamennyire el is tudott rugaszkodni az aktuális trendtől. A nemzetközi áttörést a 2004-es Start Something hozta el, a 2006 nyarán Liberation Transmission címmel megjelentetett harmadik albummal pedig most még jóval populárisabb irányba mozdult el az együttes. 
 
A saját bevallása szerint manapság már egyre inkább indie zenéket hallgató Ian Watkins énekes és társai nem vettek vissza lendületéből Mike Chiplin dobos 2005-ös távozása után sem: az új albumot egy neves amerikai sessionzenésszel, a Vandals- és A Perfect Circle-tagsága mellett többek közt már Offspring-, Guns N’Roses- és Suicidal Tendencies felvételeken is segédkező Josh Freese-zel doboltatták fel (élőben pedig Ilan Rubinnal kiegészülve lépnek színpadra). A producer is egy neves amerikai, Bob Rock, akinek nevéhez többek között a Metallica 1991-es albuma (és a legutóbbi St. Anger is) fűződik, s akivel a Liberation Transmission egy határozott, változatos slágerdalokkal megpakolt album lett, vérbő gitárokkal és visszafogott elektronikával, fülbemászó refrénekkel és fiatalos lendülettel. Friss és modern hangzás, a Faith No More és az Incubus által kijelölt hatástengelyen elhelyezkedő, szórakoztató dalok – nincs ezzel semmi baj, de a tipikus „tiniknek való rockzenekar” kategóriát azonban most sem sikerült túllépni. Nincs igazán nagy hiányérzetünk, de talán egy kicsit több eredetiség segített volna emlékezetessé tenni ezt a 12 dalt.