Alejandro González Inárritu ezt megelőző filmje, a Korcs Szerelmek sem mondható éppen könnyed filmélménynek, ahogyan a 21 gramm is hihetetlenül tömény és felkavaró. Nincs benne szusszanásnyi megnyugvás sem, nincs pozitív felszabadító élmény, nincs mentesítő katarzis, csak szorongás, dráma és tönkrement, sötét életek megrázó képei valószerűtlen sűrűségben felvonultatva. 
 
A három szálon futó sztoriból egy elképesztően komor emberi háromszög bontakozik ki, ahol az események a sors kegyetlen szeszélye által vezérelve csakis tragikus kimenetellel fulladhatnak saját magukba.  
 
Az egyik nyomorult élet tulajdonosa Paul, aki csapodár természettel és egy beteg szívvel próbál boldogulni saját, zavaros útvesztőjében. Szívet ugyan kap – egy kétgyerekes családapáét, akit kicsi lányaival együtt ért végzetes baleset –, de a feleségét elveszíti. 
Cristina, a másik hősünk, aki jobbára alkohollal és kemény drogokkal áltatja magát, és aki egy furgon figyelmetlen vezetője miatt kényszerült elszakadni férjétől és lányaitól.  
És ott van még Jack, az exfegyenc, aki a rácsoktól szabadulván megtér, és bigott környezetben próbálja nevelgetni csemetéit, míg egy szörnyű baleset okozójává nem válik; autója két kislány és apukájuk útját keresztezi. Hőseinket ezek után már a legkevésbé sem fenyegeti a harmonikus, gondtalan élet lehetősége, nem mintha a szerencsétlen történések előtt fennállt volna ez a „veszély”… 
 
Kellemetlenül sötét tónusú film ez, tökéletes rendezéssel és zseniálisan érzékeny és rezonáns színészi játékkal felvértezve.