Martha Wainwrightnak a megelőző hat év során már megjelent néhány EP-je, köztük a nagy visszhangot kiváltó 2004-es Bloody Mother Fucking Asshole, melyről a – pikáns módon saját apjának, Loudon Wainwrightnak címzett – dühödt címadó dalt később az albumára is átvitte. Ez a folkénekesnőtől elég meghökkentő című EP több neves szaklap év végi listájára is felkerült és maga a szelíd kis Norah Jones akképpen nyilatkozott, hogy ez az egyik legjobb lemez, amit 2004-ben hallott. Bizton állítható, hogy az albumban sem fog senki csalódni: egy rendkívül erős dalokat felsorakoztató lemezről van ugyanis szó. Természetesen észrevehetők a dalszerző-gitáros-énekesnő folkos gyökerei, továbbá rock, country és sanzon hatások is (még francia szövegű részeket is hallunk), a végeredmény mégis egységes, egyéni hangvételű albummá áll össze. Ha viszonyítási pontot akarunk keresni, akkor többek között felmerülhet az 1988-as Miss America albummal fel-, majd eltűnő kanadai vadzseni-énekesnő Mary Margaret O`Hara, esetleg Marianne Faithfull, Patti Smith vagy PJ Harvey neve, de Martha Wainwright zenéje kevésbé borult és nyers. A szövegek többsége a személyes bizonytalanság, a félelem és a szerelem témáját járják körül. Mondhatnánk persze, hogy elcsépelt dolgok ezek, de nem, nem azok, főleg nem ilyen tálalásban. A dalszövegek rendkívül személyesek és ezt a személyességet sikerül a kidolgozott, finoman hangszerelt, de a „kellemesség” csapdáját mindvégig elkerülő zenével tökéletesen alátámasztani.

2005 egyik legjobb dalszerző-énekesnői lemezéről van szó, mely egy fokkal közelebb áll a pophoz, mint a szülők folkos munkái (a kislemezre is kimásolt When The Day Is Short például valóságos kis popgyöngyszem), zeneileg viszont – tradicionálisabb volta miatt – néhol emészthetőbb a neves báty, Rufus Wainwright eddigi alkotásainál is. A páratlan Rufus (akinek koncertjein Martha gyakran közreműködik gitáros-vokalistaként, illetve előzenekarként) maga is vendégvokálozik az egyik dalban (The Maker), sőt a 2005 tavaszán megjelent 13 számos album novemberi bővített újrakiadására került három bónuszfelvétel egyikében, a Bring Back My Heartban duettet is énekel húgával (a Special Editiont záró harmadik bónuszdalban, a néhai francia énekesnőtől, Barbarától származó Dis, quand reviendras-tu? feldolgozásában pedig édesanyjuk, Kate McGarrigle zongorázik).


9/10