19 évesen kiadott debütáló albuma, a négymillió példány fölött fogyó 1988-as Ancient Heart a nyolcvanas évek végi nagy női dalszerző-előadó hullám egyik alaplemezének számít (Suzanne Vega, Sinéad O`Connor, Tracy Chapman, Michelle Shocked, Mary Margaret O'Hara korabeli albumai mellett), de még a soron következő 1990-es The Sweet Keeperre is jutott emlékezetes dal a jellegzetesen mély, mégis bársonyos hangú Tanitától. Az ifjú gitáros-énekesnő Magyarországon is kiemelkedően népszerű volt ekkoriban, aminek mementója, hogy a közepes Everybody`s Angel (1991) és a szomorú-gyenge Eleven Kinds Of Loneliness (1992) albumok magyar nyomású példányai ma már bármely használt bakelitesnél olcsó pénzért elérhetők. Az introvertált Tanita később hiába próbálkozott melengetőbb albumokkal (Lovers In The City – 1995, The Cappuccino Songs – 1998), karrierje valamikor 1991 táján megtört, de azért lelkes, maroknyi rajongótáborát időről-időre megörvendezteti egy újabb dalcsokorral. Új albuma, a gitár helyett már zongorán komponált Sentimental mindent elmond címével: Tanita idősebb lett, pontosabban abba a korba jutott, amikor már nem lányként kell róla beszélni, hanem érett nőként, és ráadásul ez a kor nála már a nosztalgikus visszaemlékezés ideje is, az „amikor én még kislány voltam” első fázisa. Sláger nincs, egységes, dzsessz-popos, atmoszférikus-akusztikus hangzás viszont igen, mely igazán erős dalok nélkül gyorsan a hangulatos, de inkább unalmas kategóriában landol (és ezen még a new wave veterán Nick Lowe kétszeres énekesi közreműködése sem segít). Ha viszont nem kategorizálunk, akkor marad Tanita szépséges hangja, mely egy borozgatós-romantikus (és egy kicsit öreges) estének még mindig megfelelő kiegészítője lehet, szóval a rajongók nem csalódhatnak.


6/10