Minden oka megvan tehát rá, hogy az élet császárának érezze magát, csakhogy az előléptetésre ácsingózó férfi állását riválisa elhappolja az orra elől, és az ebből adódó vita hevében az illető - némileg a Ronda ügy kulcsjelenetére emlékeztető módon - sajnálatosan elhalálozik. Sajnos a balesetnek tanúja is van, így Rafael kénytelen-kelletlen hű segítőtársat talál magának az egyik alkalmazott, Lourdes személyében, aki hamarosan a fejére és egyéb testrészeire nő. 
 
Az Elszabott frigy eleinte alaposan megvezeti a nézőt. A spanyol Állami áruházként kezdődő film hirtelen bekeményít, és a véletlen haláleset után már nincs megállás: véres holttestdarabolás és más válogatott rémségek következnek. A borzongás mellett azonban garantált a szórakozás is, hiszen az eredeti cím egyszerre utal Hitchcock Gyilkosság telefonhívásra című filmjére (ami a spanyoloknál Crimen perfecto néven fut, ám a filmbeli áruházi blokkon tévedésből Crimen ferpectónak aposztrofálják, azaz tökéletes helyett mondjuk kötéletes bűnténynek) és az egyik Asterix és Obelix-részre, melyben a részeg Obelix mond mindig ferpectet perfect helyett. Álex de la Iglesia tökéletes fekete komédiaként működő filmje nagyot merít mindkét műfajból: a thrillerből és a vígjátékból is. 
 
És ami ezt a nagyszerű keveréket tökélyre emeli, az a két főszereplő lenyűgöző (össz)játéka. Ahogy a férfinak egyre jobban kicsúszik a lába alól a talaj, úgy lesz a nő egyre magabiztosabb. Egymással ellentétes pályájukat testbeszédük és arcjátékuk is ragyogóan leképezi: a maga kisstílű módján jóképű amorózó a szemünk láttára esik össze remegő öregemberré, ezzel szemben a kezdetben csúnyácska (sőt kifejezetten rút, Almodóvar-filmbe illő) Lourdes kivirágzik - ahogy nyeregben érzi magát, a bányarémből fokozatosan egyre jobb külsejű nő válik, a végén már úgy vonaglik és riszálja magát, mint egy valódi bombázó.