Az EBTG igencsak mostohán bánik rajongóival, hiszen legutoljára 1999-ben adott ki sorlemezt, és a honlapja tanulsága szerint a házaspár-duó egyelőre továbbra sem tervezi, hogy stúdióba vonuljon. Szólóban már annál aktívabbak, legalábbis Ben Watt, akiből az utóbbi néhány év alatt népszerű és keresett DJ-remixer-producer lett, egy sikeres deep house klubesttel (az 1998-2003 között működött Lazy Doggal), egy saját kis kiadóval (a Tim Buckley egyik daláról elnevezett Buzzin` Fly-jal) és seregnyi segédmunkával (többek között Beth Orton vagy Roni Size lemezein), és ha minden igaz, idén Tracey is hallható lesz egy új felvételen (utoljára 1998-ban a Deep Dish albumán vendégénekelt). Azt tehát nem mondhatjuk, hogy nem csináltak semmit az elmúlt hat évben, de a többség számára eltűntek a radarról, és a jelek szerint azért azt Tracey Thorn és Ben Watt (vagy a kiadójuk) is tudja, hogy néhány évente valamilyen formában illik életjelet adni. Új dalok híján maradt az ilyenkor szokásos összegző válogatás: 2002-ben kiadtak egy slágereket és ritkaságokat egyaránt tartalmazó karrieráttekintést, így erre a mostani körre maradtak a remixek.

Az Adapt Or Die alcíme – „tíz év remixei” – egy kicsit furán hat annak tudatában, hogy az elmúlt egy évtized alatt az Everything But The Girl mindössze két albumot bírt elkészíteni (Walking Wounded – 1996, Temperamental – 1999), de az kétségtelen, hogy ezek dalaiból született annyi újraértelmezés, hogy ki lehet csemegézni közülük a legjobbakat, és persze az is nyilvánvaló, hogy ez a válogatás mintegy főhajtás a remixkultúra előtt, amelynek a duó a túlélését, illetve újjászületését köszönheti. Hiszen, ha Missing című dalukat 1995-ben Todd Terry nem helyezi house alapokra és katapultálja ezáltal a slágerlisták élére, akkor a hosszú évek sikertelen áttörési kísérleteibe addigra belefáradt EBTG-nek vége lett volna. Így azonban, a partikultúrában új táptalajra lelve csodás átalakuláson mentek át, és akusztikus dzsessz-pop zenekarból szubtilis, elegáns elektronikus tánczenekarrá vedlettek, amelyet a mai napig sikkes dolog remixelni (elsősorban a downtempo, a house és a drum`n`bass szcénából, hiszen az EBTG `95 utáni zenéje is ezekből a stílusokból táplálkozik).

A tíz régi és négy új átiratot tartalmazó gyűjtemény (melyre a 2002-es válogatáson már amúgy is szereplő Todd Terry-féle Missing helyett jó érzékkel egy eddig kiadatlan, bár a '95-ös sikerremixtől nem igazán különböző verziót választottak) tényleg a remixek legjobbjait vonultatja fel, ahol a remixerek (Adam F, King Britt, Kenny Dope, DJ Jazzy Jeff és a többiek) úgy alakítják át az eredeti dalokat, hogy közben hűek maradnak azok – alapvetően dzsesszes – esztétikájához. Puha hiphop, atmoszférikus drum`n`bass, nagyon deep house, mindez itt-ott némi latin ízzel – kifinomult ízlésről tanúskodó, megbízható minőséget képviselő hangtapéták egytől-egyig, amelyeknek igazi értéke továbbra is Tracey Thorn csodálatos hangja.


7/10