Kis hazánk úgy került be a Rammstein-sztoriba, hogy Richard Z. Kruspe-Bernstein zenekarvezető 1989-ben Magyarországon keresztül jutott át az akkori NDK-ból az NSZK-ba, persze az már más kérdés, hogy csak a szomszédba, Nyugat-Berlinbe akart költözni. Mindenesetre a fal ledöntése után létrehozta a Rammsteint, mely azóta is változatlan felállásban működik és most három és fél év szünet után kiadta negyedik stúdiólemezét. Az ipari-rock és az electro-metál műfaján belül logikus lépésekben fejlődik a zenekar, és népszerűsége növelésére még a német nyelvű szövegeket sem kellett angolra cserélnie. A kötelező gyakorlatokat (Depeche Mode, Skinny Puppy, Laibach, KMFDM) letudva jutott el a mai operabetétes, gótikus-melodikus megszólalásig a hangzás, a Reise, Reise az eddigi legdallamosabb, legszolidabb Rammstein-lemez, már-már teátrális rock-szimfónia. Ám a változatos hangszerelés (szinti-pop, lágy zongorafutamok, akusztikus gitár, szájharmonika), a dalok pompázatos felépítése és azért elvárható keménysége bizton boldogítja majd a rajongókat. Továbbra is gyakran szimbolikusak, kétértelműek a szövegek – kivált ilyen a bujtatott homoerotika és kannibalizmus között ugráló első kislemezdal, a Mein Teil (a németül ez azt jelenti, hogy az „én részem”, ami egyúttal vonatkozik az elbeszélő hímtagjára, melyet a dal szerint egyaránt lehet megenni és bekapni – igaz a figyelmeztetés is elhangzik: „az vagy, amit eszel!”). Néha megmosolyogtató a menetelő ritmus, a túlhangsúlyozott előadásmód és persze a rájátszanak a brutális nyelvre is, de az egyértelmű kislemezsláger (az angol sorokat is tartalmazó Amerika), annak párdarabja (a női vokált használó és orosz refrénnel spékelt Moskau) és a leghagyományosabb Rammstein-ballada (a szerelmetes Ohne Dich) ismét új rajongókat fog toborozni.


7/10