Tagadhatatlan azonban, hogy remek ízlésű feldolgozó, akinek aranyat érő torka a nyolcvanas évtizedben érett igazán tökéletesre, mostanra viszont vesztett rekedtségéből, kissé simább lett és ezáltal kevésbé izgalmas is. Stewart nagyjából két éve kezdett hozzá régóta dédelgetett álma megvalósításához: klasszikus hangszerelésben akart elénekelni néhány dzsessz sztenderdet. Először stúdiólemezen jelent meg az anyag, majd élő fellépések következtek, végül ez a film, mely azonban biztosra megy és egy hagyományosabb Rod Stewart-koncertprogram képeit keveri az egyik dzsessz-est fellépésének felvételével. Teljes mértékig entertainer kategória mindkét program. A főrész a karmester által vezényelt vonós- és fúvószenekaré, meg az olyan klasszikusoké, mint például az Every Time We Say Goodbye vagy a These Foolish Things, ám Rod nem egy Sinatra, még csak nem is egy Robbie Williams, az elegáns külsőségek (koncertszalon, öltönyök, frakkok, virágok) pedig csak kiszámítható megoldásoknak és szólóknak biztosítanak teret. Az ugyanott felvett rocker-Rodot bemutató blokk sem lazán elszabaduló, az is finom, úrias, egy bizonyos réteg szórakoztatására kitalált - igaz, arra tökéletesen alkalmas.

QQQ

EXTRÁK

Egy 12 perces friss, sokszereplős interjú, egy videoklip, egy kimaradt dal, egy szerény fényképgaléria, egy korrekt biográfia, három szám választható kameraállással, na és persze dalszelektor, mely külön kezeli a sztenderdeket és a klasszikus koncertfavoritokat.

QQQ