Dave Grohlnak, úgy látszik, újra és újra akad valami meglepő ötlete. Az egykor a Nirvana dobosaként ismertté vált Dave-nek a Foo Fightersben való frontemberkedés mellett például arra is volt ideje, hogy feldobolja és amerikai turnéra is elkísérje a Queens Of The Stone Age Songs For The Deaf című albumát, de úgy látszik, a FF és a QOTSA két különböző zenei világa sem volt elég neki, valami másra is vágyott – talán újra felfedezni fiatalságát, és visszaásni a gyökereihez. Ezek a gyökerek pedig egy harmincas éveit taposó rocker esetében hol is lehetnének máshol, mint a nyolcvanas és a kora kilencvenes évek metáljában? Bizony, közismert hardcore-punk rajongása mellett Dave lelkes metalista is volt akkoriban, és szíve mélyén maradt azóta is. Az elmúlt négy év során, ráérő idejében Probot projektnév alatt tisztelgő lemezt készített tehát, de nem szokványos fajtát. Ezen az albumon a klasszikus „eljátszom a kedvenceim számait úgy, ahogy én akarom” helyett a „megírom a kedvenceim nem létező számait” lett az alapállás, s hogy a koncepciói teljessé váljon, a zeneanyagot lényegében egymaga megíró és feljátszó Dave Grohl a szövegekhez és az énekrészekhez magukat az „ősöket” hívta segítségül, hogy mindenki tegye hozzá a magáét.

A Motörhead-vezér Lemmy kifogástalanul hozza önmagát – vagyis a rock`n`rollt – a Shake Your Bloodban, a Max Cavalera énekelte Red War nyugodtan helyette kaphatna bármelyik régi Sepultura- vagy új Soulfly-lemezen, a Mike Deannel felvett Access Babylon az igazi C.O.C.-t idézi, a Kurt Brecht vendégszereplésével készült Silent Spring a D.R.I. előtt tiszteleg, s igazi csemege az iszonyú lassan kezdődő, leginkább „cathedralos” Ice Cold Man is Lee Doryannel (ex-Napalm Death, Cathedral), de talán mind közül a legkiemelkedőbb az album utolsó száma, a King Diamond utánozhatatlan hangjával és énektémájával tökéletessé váló – korai Mercyful Fate-nek is beillő – Sweet Dreams, melyben a gitárszólót nem mellesleg Kim Thayil (ex-Soundgarden) játssza. De hogy senki ne maradjon ki a lemezen szereplő énekesek közül, álljon itt a lista a többiekről is: Cronos (Venom), Wino (Obsessed, jelenleg The Hidden Hand), Tom G. Warrior (Hellhammer, Celtic Frost), Snake (Voivod), Eric Wagner (Trouble). Sőt a legvégén elbújtatva akad egy kakukktojás is: a lemezborítón fel sem tüntetett bónuszdal, az „I`m going to fuck your life up” sorral nyitó I Am The Warlock, ami teljesen komoly produkcióként is megállná a helyét, ha nem tudnánk, hogy a filmsztár Jack Black énekli, aki a szöveget egy másik komikussal, a stílusparódiáiról elhíresült Liam Lynch-csel együtt írta (a három havernek nem ez az első közös munkája: Jack Black akusztikus gitáros folk-metál vicczenekarának, a Tenacious D-nek a 2001-es bemutatkozó albumát Dave Grohl dobolta fel, sőt nagyszarvú vörös ördögnek maszkírozva szerepelt a lemez Tribute című dalának a videoklipjében is, amit Liam Lynch rendezett).


9/10