A háromszoros DMC-nyertes szkreccser, Andrew J. és a dzsesszzongorista Kaltenecker Zsolt együttműködése 2000-től aktív koncertezésben teljesedett ki, amelynek eredménye egy igen színvonalas, profi lemez lett (Andrew J. & Kaltenecker: Melodies), és azt természetesen Nyugat-Európában nagyobb érdeklődés és siker övezte, mint Magyarországon. A koncerteken állandó vendégként szerepelő Jeli András basszusgitáros (aki többek közt Sub Bass Monster kísérőzenekarából is ismerős lehet) idővel a formáció teljes jogú tagja lett, így ez az album már a három alkotó közös munkájának gyümölcseként született meg.

Egy nagyon ízletes keverék jött létre: egy gondosan szerkesztett, finom, visszafogott hangzású, íves szerkezetekkel felépített album, amely különleges tájakon és nagyjából a nu jazz, illetve chill-out tánczenékhez közeli stílusokon vezeti végig a hallgatót, olyan számcímekkel, mint Bangladesh (bakelit sercegéssel indító, feszes középtempós jazz`n`hop), Toscana (az alapritmust adó vízcsobogást nyugodt, sztenderd dzsesszzongoratéma díszíti), Pasolini (elektronikus alapra utazós, elszállós hang-relaxáció), vagy Arabesque (indiai hangulatok, lassan kúszó basszusfutamok, akcentusos angol szöveg, melyben a lemezcím sajátos formában jelenik meg). A lemez legszebb pillanata az Easy című easy listening, szép hangszeres játékkal, és idézőjelbe tett füstös, bárzongorás hangulattal.

Profi, "fílinges" hangszeres játék, visszafogott, mégis lendületes, sajátos hangulatú szerzemények, melyek nincsenek sem túljátszva, sem szétszólózva. Az A:K:A nem is akart sokat markolni, mégis sokat fogott. Negatívumként csupán a lemez rövidségét (8 szám, 34 perc, plusz a Bangladesh című dal videoklipje) és az Unbreakable című zárószám hirtelen lekeverését említhetjük.


8/10