EST.hu : Zene : Friss zene : Eagle-Eye Cherry: Subrosa

Szólj hozzá!

Eagle-Eye Cherry: Subrosa

olvasói:

(0)

Nagyítás

(Polydor / Universal)

A dzsessztrombitás Don Cherry fia, Neneh Cherry és Titiyo énekesnők féltestvére, Eagle-Eye Cherry harmadik lemezén is folytatja a rádiós popslágerek gyártását. A Subrosa tipikus svéd poplemez: már elsőre piszkosul belemászik a hallójáratokba, ám később alig emlékszünk belőle valamire. Sasszem azonban nem teljesen értéktelen produkcióval tért vissza három év szünet után.

A dalszerző-gitáros-énekes Eagle-Eye Cherry első két lemezével (Desireless – 1998, Living In The Present Future - 2000) milliós eladásokat produkáló tisztességes világsztár lett. Akusztikus gitáros popdalok, elektronikával szolidan megtámogatott rádióslágerek, finoman bluesos, funky-s, reagge-s beütésű rockszerzemények jellemzik repertoárját, kétségkívül szorult belé tehetség, igazi zsenialitás nem, így a hasonló stílusú Ben Harper vagy a hasonló énekhangú Finley Quaye minőségétől jóval elmarad. A Subrosa nem hoz radikális változásokat Eagle-Eye Cherry életművébe, tulajdonképpen az lenne a meglepetés, ha nem futna be kereskedelmi sikert. Nagyon profi, éppen ezért kiszámítható megoldások jellemzik a változatos és élő hangszerelésű lemezt, melyen Eagle-Eye már csak a dalok felében működik közre hangszeresként is. Nővére férje és producere, az igen neves Cameron McVey (Massive Attack, All Saints, Sugababes, Patrice stb.) is hozzájárult három finom sláger (This Paralysis, Don`t Give Up, The Food Song) erejéig a biztos sikerhez, ám a dalok emlékezetessége nem haladja meg a jobbféle rádiós slágerek szintjét, így a Subrosa melengető aláfestése lehet egy ködös autóútnak, vagy egy napfényes, gondtalan délutánnak, sőt még akár jövő nyáron is előkerülhet egyszer-egyszer – márpedig ebben a műfajban, ebben a kategóriában ez a legtöbb, mi elérhető.

7/10

Dömötör Endre

2003.11.17

Linkek

Eagle-Eye Cherry

Kapcsolódó cikkek

Eagle-Eye Cherry feat. Neneh Cherry: Long Way Around

Titiyo: Come Along

Ben Harper: Diamonds On The Inside

Finley Quaye: Vanguard