A három szőkített krapek a videó korszak hajnalán készítette öt - reggae-t, punkot, rockot, dzsesszt, avantgárd kísérletezést tökéletes szintézisre hozó - nagylemezét, ezek vizuális lenyomata azonban az akkori mércével is csak átlagosnak nevezhető. Nem sokat agyaltak egy-egy klipen és „a zenekar játszik vagy imitálja a játékot” formula továbbfejlesztésén, de azért így is akad néhány kiemelhető háromperces. A Walking On The Moon a NASA telephelyén játszódik, a So Lonely javarészt a hongkongi metrón (idétlen walkie-talkie-zásával ez a legviccesebb), a Don`t Stand So Close To Me visszahelyezte Stinget a katedrára, az Invisible Sun pedig a maga fekete-fehér észak-ír haditudósításával a leginnovatívabb munka volt a ‘82-ig az összes Police-klipet jegyző Burbidge házaspártól. Az 1983-as Synchronicity album videóit már a neves Godley & Creme páros készítette - nagyot akaró és nagyot is mutató kisfilmjeik közül kiemelkedik a címadó dal második részéhez készült kolosszális szeméthegy Mad Max-féle futuro-apokaliptikus víziója. QQQ



EXTRÁK

A képes diszkográfián túl néhány igazi csemege: két dal egy korai tévés fellépésből, egy 47 perces dokumentumfilm az 1981-es Ghost In The Machine album barbadosi stúdiófelvételeiről (ez több nyelven feliratozható), valamint a ‘83-as lemez zanzásított kliptanulmánya. Az említett dokumentumfilm, a zongorista-showman Joos Holland riporterkedésével készült Police In Montserrat önmagában is szórakoztató, már emiatt is érdemes beszerezni a kiadványt. QQQQ