A populista Simply The Best... lemezsorozatot Nagy-Britanniában indították útra a kilencvenes évek végén, és az áttekintett különféle stílusok, színterek közül nem maradhatott ki Jamaika legnagyobb zenei találmánya, a reggae sem. A Simply The Best Reggae Album 2001-es angol kiadásán azonban az igazi reggae klasszikusok mellett olyan oda nem illő dolgok is szerepeltek, mint a Sun Is Shining Funkstar De Luxe-féle house remixe vagy az Ace Of Base-től az All That She Wants! Szerencsésebbnek érezhetjük magunkat, hogy a hozzánk eljutott új változaton ezek nem szerepelnek, sőt a Sun Is Shining tüntetően az eredeti Marley-verzióban hallható rögtön az legelején. Bob Marley-t összesen hét szerzemény képviseli, nagy részük feldolgozás formájában, a High Tide Or Low Tide Ziggy Marley-tól, a Stir It Up Johnny Nash-től, a Buffalo Soldier a brazil bossa-báró Gilberto Giltől, a No Woman No Cry a Fugeestől (sajnos nem a Steve Marley-val újrarögzített kislemezverzióban). A reggae második legnagyobb sztárja, Jimmy Cliff két dallal képviselteti magát (sajnos a leghíresebb reggae film címét adó The Harder They Come nincs köztük) és Peter Tosh is kétszer szerepel, de itt van a nagy nevek közül Desmond Dekker, Gregory Isaacs, a Black Uhuru, a Third World, Eddie Grant, Toots és a Maytals is, továbbá hallhatjuk a Tide Is High (Paragons), a Rivers Of Babylon (The Melodians), a Pressure Drop (Toots & The Maytals), az Everything I Own (Ken Bootie) vagy a Chase The Devil (Max Romeo) eredetijeit, melyeket sokan csak a Blondie (ne adj` isten az Atomic Kitten), a Boney M, a Clash, Boy George vagy a Prodigy átdolgozásában ismernek. Viszont nagyon hiányzik Lee Perry, Augustus Pablo vagy a Massive Attack által is favorizált Horace Andy, de nincs itt a Junior Murvin-féle Police And Thieves sem, márpedig simán ki lehetett volna dobni helyettük a fehér emberek nyálas számaiból készített reggae-feldolgozásokat, mint a Baby I Love Your Way, a Wild World vagy a Don`t Turn Around (Sting Englishman In New Yorkjának Shinehead-féle verziója, a Jamaican In New York megmaradhatna szórakoztató kivételnek), mint ahogy a Simply Red Ghetto Girlje helyett is többet ért volna egy Specials vagy akár még egy korai UB40 is (ha meg már friss felvételt akartak, hát egy-egy Manu Chao-, Ben Harper-, Finley Quaye- és Patrice-dal megmutathatta volna, hogy reggae nem csak a múlt zenéje). Viszont ami miatt feltétlenül hálásak lehetünk – a hatvanas-hetvenes évekbeli eredetik mellett – azok az olyan kis pop-reggae gyöngyszemek, mint Sophia George Girlie Girlie-je, a Musical Youth spanglirejtegető Pass The Dutchie-ja vagy az Althea & Donna csajduó vagány és öntudatos dala, a később többek közt a Black Box Recorder által is feldolgozott Uptown Top Ranking, amit egyszerűen nem lehet megunni! „No pop, no style, I strictly roots!”


8/10