Nem véletlenül RZA (született: Robert Diggs) áll e felfedező körút mögött, hiszen régóta rajta tartja már szemét az Amerikán kívüli világ hiphop nővérein és testvérein. Nyitottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Cilvaringz személyében egy hollandust is beiktatott az egyre terebélyesedő Wu családba. RZA szeme és füle egyébként a Wu-Tang Clan 1994-es európai turnéján nyílt ki (a hiphop globalizációjára, a fokozódó nemzetközi hiphop helyzetre stb.), és akkor le is kezezett jó pár helyi arccal, akiknek pályafutását a későbbiekben is figyelemmel kísérte. Aztán 2001-ben felkereste néhányukat, hogy közös felvételeket készítsenek. Ebből az európai körútból született meg The World According To RZA című albumának anyaga, ami eredetileg abban az évben jelent volna meg, de végül csak 2003 tavaszán került a boltokba. Tulajdonképpen most megint aktuális, hiszen RZA éppen keresztül-kasul járja Európát, idén márciusban nálunk is járt.

A szándék tagadhatatlanul nemes, ahogyan az is örvendetes, hogy valaki végre igazságot szolgáltat az amerikai tőről metszett, ám mégiscsak egyéni sajátosságokkal bíró, igen erős és a kulturális pluralizmus okán sokszínű európai hiphop színtérnek. Azt is vegyük számításba, hogy merész és kétséges kimenetelű vállalkozás eladni az amerikaiaknak külföldi hiphopot – mert alapvetően ez a lemez és RZA célja –, tehát az európai hiphop legkedvezőbb arcát ildomos megmutatni; ezért sem hibáztathatjuk RZA-t, hogy nem csupa nyers gyémántot termelt ki, hanem húzóneveket is felvett a listájára.

A minőség tehát garantálva, RZA a nemek aránya is ügyelt, és nyugodtan kijelenthetjük: ahhoz képest, hogy egy amerikai válogatta össze, a lemez valóban reprezentatívra sikerült. A skandinávok (Diaz, Feven, Petter) és az olaszok (na jó, csak egy: Frankie Hi NRG) politizálnak és emberi jogoznak, a franciák (IAM, Saian Supa Crew, Passi, NAP, Bams) utca-törvénykeznek és szociálisan érzékenykednek, a németek (Afrob, Bektas, Curse, Fuat, Germ) vicceskednek és törökülnek, az angolok (Blade, Bronz N' Blak, Skinnyman, Mr. Tibbs) szórakoznak és nagymenőznek – teszi a dolgát mindenki, beleértve RZA-t, aki hozza a tőle elvárható ritmusokat, a minimalista, de húzós-ütős produkciót.

És pont ez a dolog – egyetlen – szépséghibája: a lemez tulajdonképpen nem más, mint „RZA featuring XYZ”, a zene – annak ellenére, hogy a hangzás egységes – itt túl szűk keretet ad a közreműködőknek (akik persze nyilván odavoltak attól, hogy RZA-val dolgozhattak). Illetve, van még valami: az rendben, hogy hiphop lemezen ma már kötelező némi R&B nyál, de talán mégsem az überciki Xavier Naidoo-t kellett volna szerepeltetni, ráadásul két számban!

A lemeznek természetesen lesz folytatatása – hiszen maradt még fehér folt a hiphop világtérképen jócskán –, úgyhogy kíváncsian várjuk, képviseli-e majd valaki a magyar nemzeti hiphopot.


7/10