Tipikus Mirwais-darab, mondhatjuk, hiszen a jó fülű Madonna által a mainstreambe átrántott afgán származású francia producer itt is jellegzetes megoldásait, effektezését használja (figyeljük meg, hogy pont a „modern" szó alatt vagdos egy meghökkentőt!), a refrén akusztikus gitárhangjairól pedig Production című szólóalbumának egyik sikerszáma, a Naive Song ugorhat be. Az énekesnő a dal a capella intrójában hírnévre ácsingozó lányként tűnik fel („meg kell, hogy változtassam a nevem? / sokra viszem vele? / adjak le néhány kilót? / lesz belőlem sztár?”), majd egy kiábrándult nőt hallunk („próbáltam a csúcson maradni / próbáltam játszani a szerepet / de valahogy elfelejtettem / miért is csinálom / és miért akarok egyre többet / ez a modern élet / vajon nekem való?”), végül egy rendkívül szórakoztatóan előadott gúnyos rapbetétben (comedy rap – hogy Madonna szavaival éljünk) pedig ott a szójatejet ivó, Mini Cooperrel furikázó, jógázó sikerasszony („van egy ügyvédem, egy menedzserem, egy ügynököm és egy szakácsom / három dadus, egy asszisztens, egy sofőr és egy repülőgép / egy tréner, egy inas, testőrből vagy öt / van egy kertészem és egy stylistom is - azt hiszed elégedett vagyok? / szeretném kifejezni szélsőséges nézeteim / nem vagyok sem keresztény, sem zsidó / csak megélem az amerikai álmot / és rájöttem, hogy semmi sem az, aminek látszik”).

A maxi első – papírtokos – verzióján az American Life rádióverziója mellett a Die Another Day egy újabb house remixe kapott helyet, Victor Calderone és Mac Quayle kongákkal tüzesített kilencperces Afterlife Mixe (mely a James Bond betétdal 2002 őszén megjelent maxijaira már nem fért fel), a korongot a számítógépbe helyezve pedig a Warner kiadó honlapjának egy „extra” szekciójába jutunk, ahonnan a kislemezhez kapcsolódó ikonokat tölthetünk le, továbbá egy kétperces videofelvételt az American Life klipjének forgatásáról (a sok vitát kavart és végül a premier előtt Madonna által visszavont Jonas Akerlund-videoklipet magát sajnos nem láthatjuk itt).

A második – piros alapszínű – maxiváltozaton a rádióverzió mellett az American Life két remixe hallható: a szintikkel masszívan trappoló Peter Rauhofer’s American Anthem Part 1 bő tíz perc után a rapbetéttel ér véget, Missy Elliott American Dream Remixében pedig a hiphop nagyasszonya maga is reppel egy vicceset („Missy ain't pissy / Is you dizzy? ... / Madonna, bring the drama / oh mama, that's trauma” stb.), a refrént feldíszíti (védencét, Tweetet is hozza vokálozni), a Madonna-féle raprészt érhető módon hangsúlyosabbá teszi, és az eredetileg Madonna által a negyedik verze végére odaénekelt „fuck it” kifakadásokat (amelyek a rádióverzióból hiányoznak) megtartja, sőt a legvégén maga is elismétli.

A harmadik – kék alapszínű – maxiváltozaton szintén két remix szerepel a rádióverzió mellett: Paul Oakenfold popstruktúrát megtartó, slágeres Downtempo Remixe, továbbá a már a Die Another Day esetében is bevált chicagói DJ, a nyolcvanas évekre kacsintgató Felix Da Housecat Devin Dazzle Club Mixe, mely felgyorsítja a rapbetétet és szintén megtartja a „fuck it” sort (ez magyarázza, hogy – ahogy a másodikra is – erre a harmadik maxiverzióra is Parental Advisory jelzés került). A maxik dizájnját a Björknél megismert francia M/M kollektíva jegyzi, és ha kihajtjuk a katonasapkás, dögcédulás borítókat, belül a PEACE szót találjuk.


9/10