Az American lemezcég főnökével, Rick Rubin szuperproducerrel készített előző három Johnny Cash-albumon (American Recordings – 1994, Unchained – 1996, Solitary Man - 2000) is fel-felbukkantak lecsupaszított feldolgozások Beck, a Soundgarden, a U2 vagy Nick Cave szerzeményeiből, a legutóbbi The Man Comes Aroundon viszont már minden korábbinál több van az efféle szikár átiratokból. A két legjobb és legmeglepőbb került most közülük kislemezre: a Cash-repertoárba mind bluesos hangulatával, mind hitet boncolgató témájával kiválóan illeszkedő Personal Jesus, ahol a John Frusciante által elpengetett minimál-gitártéma mellett Billy Preston reszketeg honky tonk zongorája biztosítja a kíséretet, illetve a Nine Inch Nails 1994-es The Downward Spiral csúcsalbumának és a NIN-koncerteknek (lásd: And All That Could Have Been) a záródalaként elhíresült Hurt. Az előbbi akár még viccesnek is tartható, ez utóbbi azonban maga a katarzis: a súlyos beteg öregember szájából még borzongatóbbak Trent Reznor baljós szavai („mivé lettem, drága barátom? / mindenki, akit ismerek, elmegy végül”), azzal pedig, hogy az eredetiben szereplő „viselem szarkoronámat” sort a decens dalnok „viselem töviskoronámat”-ra cseréli, még össze is kapcsolja (és ütközteti is) a két dalt.A maxin a Personal Jesus és a Hurt mellett ez utóbbi dal Mark Romanek által rendezett felkavaró videoklipje is szerepel (melynek láttán a hírek szerint Trent Reznornak is könnyek gyűltek a szemébe), továbbá bónuszdalként a Wichita Lineman című hatvanas évekbeli klasszikus Jimmy Webb-szerzemény feldolgozása, mely eddig csak az American IV: The Man Comes Around bakelitverzióján volt hozzáférhető.


10/10