A Dinosaur Jr. kultikus státusza alkalmanként mainstream sikerre váltott, de alapvetően az amerikai független mozgalom egyik élenjárója és ihletforrása volt az örökkamasz J. Mascis vezette együttes (a kísérők gyakran váltakoztak, nem ritkán szinte minden hangszert a zenekarvezető játszott fel). Az 1997-es Hand It Over a Dinosaur Jr. végét is jelentette egyben, Mascis azóta újra független kiadásban jelentetett meg két lemezt, szintén más-más kísérőkkel, de főleg alkalmi közreműködőkkel - a neve mögé biggyesztett + The Fog is inkább csak jelképes. A még a Dinosaur Jr.-os időkben, 1996-ban kiadott Martin + Me című (egy akusztikus szóló koncertsorozatot dokumentáló) gyűjtemény után 2000-ben jött ki az első J. Mascis + Fog lemez (More Light), és meglehetősen lapos lett, a kilencvenes évek közepi közepes lemezeket idézte. A mostani, szabadságvággyal foglalkozó Free So Free már inkább a Hand It Over albumot juttathatja eszünkbe, mely ugyan nem volt olyan kiemelkedő, mint Mascis korai anyagai, de azért az egyenletes színvonalat tartotta, sőt inkább felfelé tért el tőle. Ugyanaz a nyafogós-fáradt énekhang, melyre a - kissé erőltetett - Neil Young-hasonlatot szokás elsütni, ugyanaz a lassú sodrású akkordbontogatós rockgitározás, mely néha hosszú, de élvezhető szólókba bonyolódik, és ugyanaz a dalpark, mely ismerőssége ellenére sem érdektelen. Ha a hatperces címadó dal ötletessége és eltalált arányai (no és főleg fülbemászó dallamai) többször előkerülnének, erősebb lenne a végeredmény.

7/10