Persze a "szerelmeslemez" titulus egyáltalán nem jelenti azt, hogy az új album ne hozná a (különösen zeneileg erős) Anima korábbi erényeit, a táncritmusok éppúgy a helyükön vannak, mint mondjuk a Németh Gergő kezét dicsérő szkreccsek, mindazonáltal a kísérletezőbb textúrák mintha a - Prieger és Németh projektjeként működő - Dubcity Fanatikz hatáskörébe utaltattak volna (lásd: Aerodynamics). Ennek megfelelően a keretes szerkezetű Aquanistan a korábbiaknál kissé levegősebb (és lebegősebb), akusztikusabb, több gitárt, vonóst, no meg szaxofont tartalmazó anyag, ráadásul Németh Juci a lemezen felhangzó tizennégy (vegyesen angol, illetve magyar szövegű) dal közül tizenháromban fontos szerepet kap - többször is a Dubcity környékéről ismert MC Phreak társaságában (az egyetlen felvétel, amiben nem hallhatjuk az énekesnőt, a Start The Rebel egyébként a korong legkeményebb darabja). A lemez többi dala szinte kivétel nélkül potenciális sláger, a szitármotívumok és vonósok által vezetett Sentimental, a játékos L.O.V.E, a két évvel ezelőtti Jiddis című dal első hangjával indító, s ezzel a koncertközönséget kedvesen lépre csaló Vigyél el, a hiphopot drum'n'bass-szel keverő From The A To The Z, vagy éppen a fuvolájával a Hollywoodoo Jó reggelt című dalát megidéző The Power Of Joy mind-mind olyan darab, amely egy magára valamit is adó rádióállomáson könnyű befutó lehet. Ez pedig akár a korábbinál szélesebb közönségrétegek felé is megnyithatja a kaput az év egyik legjobb magyar poplemezét készítő Anima Sound System előtt.

8/10