Paul Simon és Art Garfunkel kiadott már egy koncertlemezt, de az egy alkalmi újraegyesülés dokumentuma volt bő egy évtizeddel a feloszlás után (The Concert In Central Park - 1982). Most viszont olyan élő fellépést hallhatunk, ami aktív fennállása alatt mutatja a duó teljesítményét. 1997-ben Old Friends címmel megjelent már egy háromlemezes válogatás, mely két-három dal kivételével felsorakoztatta a Simon & Garfunkel duó összes saját dalát, plusz egy sereg ritkaságot, kislemez B-oldalakat, kiadatlan feldolgozásokat és koncertfelvételeket. Ez utóbbiak között volt öt szám a New York-i Lincoln Center hangversenytermében 1967. január 22-én adott koncertről is, s most végre egy teljes órányit hallhatunk ebből a hangfelvételből. Azért nem írom, hogy egy teljes koncertet, mert az említett '97-es válogatáson hallható volt egy Red Rubber Ball című (sehol máshol meg nem jelent) dal is erről a fellépésről, ám ez a mostani koncertlemezről érthetetlen módon hiányzik. De így is maradt 19 szám, főleg a duó addig megjelent három nagylemezéről (Wednesday Morning 3AM - 1964, Sounds Of Silence - 1965, Parsley, Sage, Rosemary And Thyme - 1966), melyek már teljes fényükben mutatják a köpcös kis gitáros-énekes Paul Simon dalszerzői-szövegírói zsenijét és a langaléta Art Garfunkel kifinomult énektechnikáját, no meg kettejük kristálytiszta vokálharmóniáit, de a híres dalok (The Sound Of Silence, Homeward Bound, I Am A Rock, A Hazy Shade Of Winter stb.) és ritkaságok (a You Don't Know Where Your Interest Lies című korabeli kislemez B-oldal, illetve a csak Nagy-Britanniában megjelent The Paul Simon Songbook című 1965-ös szólóalbumról való A Church Is Burning) között néhány intelligens és vicces konferanszot is hallhatunk. Noha sokan azt gondolják, hogy Simon és Garfunkel csinos - ne adj isten, nyálas - kis dalocskákat gyártott, a valóságban szerelmes dalaik mellett egy sereg felforgató, társadalomkritikus szövegük volt a nagyvárosi elidegenedésről, öngyilkosokról, bűnözésbe sodródott fiatalokról, melósokról és milliomosokról. A Bob Dylan révén áttört modern folk képviselői voltak - ezen a koncerten a két énekhang mellett Simon akusztikus gitárja az egyetlen hangszer -, de a következő évek során bámulatosan kibővítették spektrumukat, mire a Diploma előtt filmzenéje és a Bookends című csúcslemez (1968) érintésével elértek a hetvenes évek legtöbb példányban fogyó albumai közé számító Bridge Over Troubled Waterhez (1970), majd feloszlottak. Remélhetőleg egyszer elő- és lemezre kerül még egy teljes koncertfelvétel ebből a kései periódusukból is.

10/10