Svein Berge és Torbjorn Brundtland az északi sarkkörön belül, egy Tromso nevű hófödte kisvárosban nőttek fel (mely a Biosphere név alatt alkotó elektro-remete, Geir Jenssen révén a kilencvenes évek hajnala óta az európai experimentális elektronikus zene legészakibb hadállásának számít), de a Röyksoppot már tíz szélességi fokkal délebbre, Bergenben alapították. A műfaj bennfentesei egy ideje már suttogtak az ifjú norvég titánokról, akik a hatvanas évekbeli easy listening és a nyolcvanas évek szintetizátorai iránti lelkesedésüket varázsosan bájos és naiv downtempo kompozíciókká alakítják, de a Melody A.M. album megjelenésekor, 2001 őszén már a nagyvilág is rájuk csodálkozhatott. Az Eple, Poor Leno és Remind Me című kislemezdalok és azok invenciózus videói után Svein és Torbjorn most koncertjeikkel nyernek maguknak újabb rajongókat, hiszen Moby nekik adta az előzenekari posztot 18 című albumának telt házas európai turnéján. Az est.hu-nak nemrégiben már jutott egy Moby-interjú, így most a Röyksopp a soros: a beszélgetésre október 15-én, a bécsi koncert előtti órákban kerül sor az Oberlaa sportcsarnok folyosóján, Moby zenekarának beállása alatt. A kócos Torbjorn hősiesen válaszolgat, míg a N.E.R.D. feliratú sapkát viselő, szakállas Svein kábán mered maga elé, látszik, hogy csak nemrég ébredt. "Úgy érzem magam, mint egy bemorfiumozott csiga" - mondja, de idővel azért ő is összeszedi magát.


- Mikor jöttetek rá, hogy közös az érdeklődésetek a zenében?

Torbjorn: -12 évesen találkoztunk és nagyon rövid idő elég volt, hogy rájöjjünk, van bennünk valami közös. Szerettük a zenét, és Tromso-ben nem sok ember volt, aki szerette azt, amit mi. Összejártunk több sráccal, számítógépes játékokat játszottunk, videokameráztunk, zenét programoztunk C 64-esen, meg nagyon egyszerű DOS alapú játékokat gyártottunk a komputeren. A technika iránti kíváncsiság hozott össze minket, és az vezetett a zenéhez.

- És azt mikor éreztétek meg, hogy komoly dolog válik a zenélésből, hogy ez lesz életetek?

T: -Ez különböző volt kettőnknél, mert én már egy csomó producerrel dolgoztam együtt, mielőtt önállósítottam volna magam és összeálltam volna Sveinnel megcsinálni a Röyksoppot.

- A Röyksopp előtt már több közös projektetek is volt : Drum Island, Alania, Those Norwegians... Miféle zenéket csináltatok azok alatt a nevek alatt?

T: -A Those Norwegians egy bizonyos formula, a diszkó-house kipróbálásáról szólt. A Drum Island experimentális zene volt. De mindegyikre szükség volt, hogy eljussunk oda, ahol ma vagyunk. Az Alania meg csak afféle laza, kellemes zene volt, semmi intellektuális nem volt benne.

Svein: - Igen, afféle elektro chillout volt, amolyan balearic vibe. Mai füllel már elég elavultnak hangzana. De akkoriban még abban a fázisban voltunk, keresgéltünk. A tanulási folyamat része volt.

- Mikor indult a Röyksopp és honnan jött a név?

T:- 1998-ban történt, hogy egy kislemezt akartunk kiadni a Tellé Recordsnál, és kellett hozzá egy új név. Azt általában mindig az utolsó pillanatban találtuk ki. A Tellé főnöke őrjöngve hívott minket telefonon, hogy megy nyomdába a cucc, és azonnal kell a név. Volt egy basszusmenetünk a stúdióban, amit Röyksopp név alatt mentettünk el, amikor hard drive-ra vettük. Igazán mocskos basszusmenet volt. Egy olyan számhoz készült, amit végül nem adtunk ki, és aminek az volt a címe, hogy Theme From Röyksopp. Szóval végül a Röyksopp nevet használtuk. Valami jó mocskos dolgot sugall. Nem szexuális, hanem materiális értelemben.

- Mit jelent maga a szó?

T: - Egy gomba neve. Pöfeteggomba. Nagy barna gomba, amire ha rálépsz, egy nagy puffanással kidurran és spórafelhőt lövell ki. A gombák így szexelnek, így terjesztik a spóráikat. De ugyanez a szó jelenti a füstöt is, ami egy atombomba-robbantás után keletkezik. Gombafelhő. A royk szó azt jelenti, hogy füst, a sopp pedig azt, hogy gomba. Tehát még úgy is értelmezhető angolra fordítva, hogy smoke mushroom, vagyis hogy szívjál gombát, szívj el egy gombát. Hihetetlenül viccesnek találtuk, annyira túlzó név egy zenekarnak. Egy csomó értelmezés egyetlen szóban, olyan sok, hogy elvigyorodsz, ha meghallod.

- A Röyksopp nevében ö betű szerepel két ponttal a tetején, a te keresztnevedben viszont rézsút áthúzott o betű. Mi a különbség a két írásjel között?

T: - Az előbbi a svéd, az utóbbi a norvég ékezet.

- Miért használjátok inkább a svéd ékezetet a zenekarotok nevében?

T: - Szeretjük a svéd nyelvet.

- Szóval a Röyksopp egy norvég szó svéd ékezettel?

S: - Igen, teljesen hibásak vagyunk. Direkt hibásak akarunk lenni, el akarjuk baszni a dolgokat az emberek számára, mert mi ilyen figurák vagyunk. Ráadásul esztétikusabbnak is gondoljuk az ö-t, mint az áthúzott o betűt. Ugyanaz a kiejtés, mindkettőt ö-nek kell ejteni, de szerintünk ez a kétpontos verzió szebben néz ki.

- Amikor zenét csináltok, mi jön először nálatok? A dallam vagy a ritmus?

T: - A hangzás.

S: - Igen, feltétlenül a hangzás az elsődleges. A hangzások kombinációja, amit használunk. Elismerem, hogy a zenénkben fontos a dallamok minősége, de nem az a fő dolog, hanem a hangzások összeillesztése, abból lesz a szám.

- Érezhető egy friss, játékos, gyermeki minőség is a zenétekben...

T: - Azért, mert nagyon öreg, megkeseredett emberek vagyunk, és gyermekdednek kell lennünk, hogy ezt kompenzáljuk.

- Na ne! Hány évesek vagytok?

T (vigyorog): - Én 65.

S: - Én 48. Na jó, amikor nem 48 vagyok, akkor 26.

- A norvég elektronikus zenei színtér fontos háttér számotokra?

T: - Nem érezzük magunkat Norvégiához kötve zeneileg, kulturálisan. Földrajzilag természetesen igen, büszkék vagyunk arra, hogy kik vagyunk és honnan jövünk. De zeneileg ez egy világméretű dolog.

S: - Még annyi háttérinfót adnék neked a Drum Island és Those Norwegians projektekhez, hogy azokban nem csak Tornbjorn és én voltunk, hanem különféle emberek különféle konstellációja. Volt egy széles közösség, ami hozzánk hasonló figurákból állt, tehát ebből a szempontból talán részei vagyunk valami Norvégiát átfogó dolognak, ami kábé húsz embert foglal magába, akik elektronikus zenével foglalkoznak és hasonló elképzeléseik vannak mint nekünk. De ez nem igazán része a norvég zenei színtérnek, a miénk - ha használhatom ezt a szót - inkább underground színtér. Mostanáig nem is nagyon ismertek minket az emberek.

- A szintén Bergenből való, szintén 2001-ben feltűnt Kings Of Convenience duó énekese, Erlend Oye közreműködik az albumotokon a Poor Leno és Remind Me című sikerdalokban, cserébe ti is készítettetek nekik egy számot a Versus című remixlemezükre. Amolyan testvérzenekarnak tekintitek őket? Ők akusztikus gitárral, ti meg elektronikával teremtetek hasonló hangulatot...

T: - Vannak hasonlóságok, ők is ketten vannak és ők is egyéni zenét próbálnak csinálni...

S: - Ők is a saját dolgukat csinálják és ők is fillérekből. De összehasonlításként el kell mondani, hogy Bergen nem Norvégia fővárosa. Oslóban van a zeneipari gépezet, ott vannak a nagy lemezcégek. Közös pont, hogy a Kings Of Convenience és mi is kivonultunk, kívül vagyunk, és nem veszünk tudomást arról, ami a központban folyik.

- Erlend Oye nemrég készült el a szólóalbumával, ami Unrest címmel jelenik majd meg 2003 januárjában, de az interneten már meg lehet hallgatni. Nem akusztikus, hanem elektronikus, szintetizátoros lemez, nagyon hasonlít a Remind Me világára. Közreműködtetek azon az albumon ti is?

T: - Nem, nincs benne a kezünk. De azt hiszem, Erlend ráérzett ennek a zenének az ízére, mikor velünk dolgozott, és most megpróbálja utánozni azt, amit velünk csinált.

- Ki csinálta a Remind Me új rádiós mixét, ami a kislemezen és a videoklipben hallható?

S: - Valaki más. Someone Else.

- Ki az a Someone Else? Ugye nem a ti egyik álnevetek?

T: - Nem. A Someone Else név mögött olyan fickók bújnak meg, akik arra specializálódtak, hogy rádióbaráttá tegyenek dolgokat. Igazán cinikus figurák.

- Ez úgy mondod, mintha nem tetszene a remix, amit csináltak nektek.

T: - Nem, semmi bajom vele.

S: - Megteszi, ami a dolga. Arra tökéletes.

T: - Utat mutat az albumon hallható verzióhoz. Ami minket érdekel, az az albumverzió. A remix valami mást sugall, de ha hallod, akkor talán felkelti az érdeklődésed, hogy az eredetit is meghallgasd.

- Van már tervetek a második albumot illetően? Meghívtok további énekeseket hozzá? Esetleg híres énekeseket? Végül is most már vagytok annyira ismeretek, hogy megtehetitek...

T: - Nem igazán célunk, hogy jól ismert művészeket vonjunk be. Eddig is csak olyanokat kértünk fel énekelni, akiket nem ismer a nagyvilág, és valószínűleg ezt folytatjuk a jövőben is. A nyers, friss tehetségeket, a meglepetést szeretjük.

S: - Akárhogy is töröm a fejem, nem tudok olyan példát mondani, amikor egy nagyon ismert művész szerepelt valakinek a lemezén, és abból tényleg nagyon jó eredmény született volna.

T:- Na, azért a Propellerheads és Shirley Bassey közös száma, az nagyon rendben volt.

S: - Igaz, talán az az egyetlen példa. Vagy maximum három-négy ahhoz mérhető dolog ha volt eddig. De ha Shirley Bassey-re számítasz, akkor tudod, hogy mire számíthatsz, szóval azt hiszem, inkább maradunk olyanoknál, akik nyersebb, kihasználatlan potenciállal rendelkeznek.

T: - Azt hiszem, most hogy így áttörtünk, reflektorfénybe kerültünk, és el tudjuk juttatni az albumunkat az emberekhez, sokan nagy elvárásokkal kezdenek a jövőnk elé nézni. De ez minket nem érdekel. Csak a saját dolgunkat akarjuk csinálni.

S: - De persze az sem lehetetlen, hogy egyszer összejövünk egy híres művésszel, és akkor majd hirtelen úgy érezzük, hogy csinálhatnánk egy Propellerheads/Shirley Bassey típusú dolgot...

- Mobynak hogyan lettetek az előzenekara? A rajongótok talán? Vagy ti vagytok az ő rajongói?

T: - Láttam egyszer egy interjúban, és épp a mi lemezünkről beszélt, hogy mennyire szereti. Onnan indult a dolog, hogy felkért minket egy remixre, amit végül nem tudtunk megcsinálni, mert nem volt rá időnk. Később meg megkért minket, hogy turnézzunk vele. Írt egy e-mailt, hogy nagy megtiszteltetés lenne számára, ha elvállalnánk vele a turnét.

- Lehet, hogy hülye kérdés, de egy norvég zenekarnál nem lehet kihagyni: szerintetek a zenétek tükrözi az időjárási viszonyokat, amelyek közepette született?

T: - Jó kérdés. Azt hiszem, a zene mindig tükrözi a környezetet. Ha felmész és bezárkózol a MIR űrállomásra, mint az űrhajós, akit ottfelejtettek egy évre... Bár azt ugye nem hívhatnánk időjárásnak, ennek ellenére az atmoszféra befolyásolná a zenét, már ha az emberek csinálnának ott zenét... Hogyha napfényes vidékre mész zenélni, hajlamos vagy zongorát használni, hangmodulációkat alkalmazni...

S: - Dubot, meg feedback loopokat!

T: - Igen, feedback loopokat. Ha viszont egy hómezőn vagy, akkor hajlamos vagy például moll akkordokkal dolgozni.

S: - Lényegében bármilyen környezetben, bármilyen állapotban vagy, annak van nyoma a zenédben, legalábbis az olyan embereknél mint mi. Például ha most belelőnék Torbjorn bal karjába, és amiatt amputálni kellene, akkor utána valószínűleg más zenét csinálna.

T: - Aha.

S: - Ez ilyen egyszerű.


interjú + fotók: