Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

The Stranglers: Peaches - The Very Best Of
|
olvasói:
(0)
(EMI)

Az angol punkmozgalom legképzettebb zenészeit soraiban tudó Stranglersszel ugyanaz történt, mint jó évtizede a Clash-sel: egy tévéreklámnak köszönhetően újra a figyelem középpontjába került. A Peaches, mely két éve már a Sexy Beast című filmben és annak filmzenelemezén is kulcsszerepet kapott, most egy Adidas-reklámfilmben aratott sikert, és eredményezett újabb Stranglers-válogatáslemezt.


Már egy ideje együtt zenélt a Fojtogatók négyese, amikor 1976-ban beütött a punk és őket is magával rántotta. Az általuk játszott hatvanas évek végéi mod és a hetvenes évek közepi pub rock közhelyeket azonnal felfrissítette a punk/new wave, és a Stranglers, mely képes volt a szellemiség megfelelő becsomagolására, rögtön a legnagyobbak közé emelkedett. Bár a színtérhez képest ők voltak a "nagy öregek", azért a balhéból is kivették a részüket (például amikor Hugh Cornwell gitáros-énekes FUCK feliratú pólóban koncertezett, vagy amikor a Peaches rádióváltozatát meg kellett tisztítani a benne elhangzó bűvös klitorisz szótól). A Stranglers azonnal felismerhető hangzású dalaival (melyeket a műfajban elfogadott gitársikálás helyett inkább meghatározott a francia Jean-Jacques Burnel elementárisan dübörgő basszusa, Dave Greenfield játékos orgonája és Jet Black feszes dobja) ma is élvezetes életművet kerekített, ráadásul a Clash-nél korábban vitorlázott a szélesebben értelmezett új hullám tengerére. Lemezei 1984-ig tartottak egy viszonylag kiegyensúlyozott, magas színvonalat, a nagy felállás is készített még néhány tűrhető korongot és az 1990-es énekescsere utáni, máig szaporodó albumok sem bűzlenek (1995-ben a Szigetet is megjárta a zenekar). A bevezetőben említett aktualitások eredményezték ezt a (nagyon) sokadik válogatáslemezt, azonban a mostani húsz számos kompiláció mindegyik korábbinál jobban fog fogyni és meg is érdemli, mert a legnagyobb kislemezslágereken kívül (mint a Peaches, a No More Heroes, a Something Better Change, a Tori Amos tavalyi feldolgozásalbumának címét adó Strange Little Girl, vagy a Blöff filmzenelemezéről is ismerős barokkos csembalóra írt Golden Brown című droghimnusz) tartalmaz néhány ritka, de remek felvételt (Five Minutes, Who Wants The World, Grip '89) is. A teljesség kedvéért idemásolom a '95-ös pesti koncert diktafonos felvételről, hogyan fogadta a Hanging Around című számot egy közelemben álló rajongó: "nem, nem igaz, nem hiszem el bazmeg, ez a legjobb szám". Na ez is rajta van (pedig kislemezre sem került soha).

9/10
Dömötör Endre
2002.08.12
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 19., szombat

Ivó, Milán
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.